Hajdu Sándor:Kalitka és rabmadár

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 7. oldal

Hajdu Sándor


Kalitka és rabmadár

Testem már rozzant, rossz kalitka,
Amelyben lelkem rab-madár,
S virágos rétre, zöld csalitra
Vágyódva gubbaszt s egyre vár.


Hiába gyújtok zengve néki
Remény-magocskát, hit-szemet:
Hozzá se nyúl, csak búsan nézi,
Becsapni őt már nem lehet.

Nagyon megunta ő a rabság
Egyhangú csendjét, gyér magot –
Úgy félek, jaj, hogy vesztett álmát
Siratva egyszer felzokog.

S nem bánva semmit: büszke szárnyát
Kitárja nagyra, ver vadul –
És testem majd az éjek árnyán
Ezer felé a porba hull.

Esztergom-Kertváros . 1942.

* * *
* * *