Hajdu Sándor:Magyar ifjúság
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő: 86. oldal
Magyar ifjúság
- Hazánk egét, ha terhes árnyra
- Felhőzte véres fájdalom,
- Vesztett reményű éjszakánkba
- Te égtél hittel, lángolón.
- Viharvert sorsunk éjjelébe
- Te zengted el a hit dalát –
- Új eszmék bátor hirdetője
- Te voltál mindig Ifjúság!
- Hiába szálltak élet-fánkat
- Cibáló harcok, zord idők,
- Kiállva bátran: nagy csodákat
- Műveltél, földet rengetőt.
- S rólad dalolta el a költő
- A hősök legszebb eposzát –
- Tiéd a múlt s az eljövendő,
- Örökké harcos Ifjúság!
- Sokszor hullattad ifjú véred
- Reánk viharzó vad csatán,
- De, óh, a harcok, vad veszélyek
- Ezután jönnek csak talán.
- Köröttünk bőszült harcra törve
- Lángokban áll a nagy világ,
- S hogy méltó légy a szebb jövőre,
- Fel kell készülnöd Ifjúság!
- A múlt példáin nőve nagyra,
- Tanulj és ápold szellemed,
- Hogy bátor szívvel minden harcba
- Megállhasd egykor majd helyed
- A hősi élet napja fényes
- Csodákkal zengje lelked át –
- Neked a hősök szent nevéhez
- Hűnek kell lenned, Ifjúság!
- Akárhol állj, a sorsod egyre:
- Kemény harcokra küldetett,
- Hogy ifjú hittel, énekelve
- Hazádnak áldozd életed.
- Petőfi lelke gyújtsa lángra
- Veled a búsak templomát -
- Előre hát, a szent csatákra,
- Mindent legyőző Ifjúság!
* * *
Feltehetőleg idősebb korában írta
Hajdu Sándor - Kövecs Imre:Magyar ifjúság | |||||||||||||||||