Hajdu Sándor:Nem érzi nála jobban senki
Hajdu Sándor – Versei
Feltehetőleg 1946. után írta
Nem érzi nála jobban senki
- Nem lát a bányász semmi újat
- Abban, hogy véres küzdelem
- Dühöng a földön, sorsok hullanak
- Vihar-feldúlta éjeken.
- Megszokta ő már rég a harcot
- A bánya mélyén messze lenn –
- Hiszen az Élet napfény-arcot
- Nem láttat vele sohasem.
- A vész harangja jajt sikoltott
- Ha itt fenn csend is, béke volt –
- A tárna ott lenn mindig omlott
- S a tűz, a víz is ölt, rabolt.
- A bányászfalvak harcos népe
- Gyakorta gyászol, sír, temet,
- Nem tudja soha, mi a Béke,
- Napfény az árnyas táj felett.
- Nyugodt álomra nem hajthatja
- Soha a bányász úgy fejét,
- Hogy alvás közt is meg ne hallja:
- Dobog-e még, a föld szívét.
- Csupa szorongás, gond az éje,
- S nem sokkal más a napja sem –
- Ezért oly drága itt a béke,
- Vágyódnak érte szüntelen.
- Nem érzi nála jobban senki,
- A bányásznál, hogy mit jelent:
- Sikoltó jajra felriadni
- S rohanni árnyas éjjelen.
- Sorsán keresztül érzi mélyen
- A feldúlt tájak bánatát:
- Halott leányt a rizsföld-szélen
- S kunyhó előtt a nagyapát.
- Gondoktól terhes tájak népe,
- A bányász tudja csak talán:
- Mit ér, ha nincs, az áldott Béke,
- E tájon tudják igazán.
* * *