Hajdu Sándor:Nem gyúl már akkor
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő: 69. oldal
Nem gyúl már akkor
A „hajrá” dús gyümölcse egyszer,
Ha lágy mosollyal ölembe hull
S eljő, kit annyi szűz reménnyel
Kívántam – hitnek, vagy vigaszul
A véres harcok bús magányán,
Akkor már tépve, koldus-árván
Bolyongok itt az éjviharban –
S lelkem csak könnyes hattyúdalban
Sírhatja el a halleluját.
Lejárva sorsom földi útját,
A véres harcok késő bére
Nem hoz már akkor bús egére
A varjúszárnyas őszi tájnak
Virágos májust, tarka vágyat.
S a lányka, kire hittel vártam,
Hiába nyitja zengve, lágyan
Mosolyra ajkát s csókravárón:
Szomorkás sóhaj ül a számon
És sírva súgom: késő, késő….
Nem gyúl már akkor daccal égő
Dalokra lelkem, ifjú vággyal –
Csak állok némán ott, a lánnyal
Szemközt, és fájón bús mosolyra
Nyitom fel ajkam, újra s újra….
Nagyon fog fájni majd e késett
Szerencse: lányka, hírnév, szép szó –
S vigaszt csak az nyújt árván bolygó
Utam közt, hogy míg rongyratépett
Ruhákban jártam koldus éjen:
Másoknak mindig lánggal égtem.