Hajdu Sándor:Virág az út porában

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 35. oldal

Hajdu Sándor


Virág az út porában

Milyen goromba, durva kéz volt,
- Akár leány vagy férfi tette -
Ki itt e hervadt rózsabimbót
Az útra dobta, porba, szennybe.

Siető lábak léptek rajta
Keresztül vígan, mit se bánva,
S nem volt, ki onnan ölbe kapja,
Ki könnyet ejtve megsajnálja.

Pedig előttem mennyi ember
Haladt ma itt el: ifjak, lányok,
Papok és mások – büszke fejjel,
De érte senki meg nem állott.

Nekem kellett, óh, erre jönnöm,
Harcos regősnek, vándor búsnak,
Hogy itt a porban, szennyes földön
Fekvő halottnak üdvöt hozzak.

Megálltam, s bár a durva élet
Nem bírt még soha könnyre engem,
A porban fekvő, hervadt, tépett
Virágot mégis megkönnyeztem.

Felvettem lágyan, s míg e versbe
Takartam testét, tépett szirmát,
Útmentén álló hárs tövébe.
Megástam búsan csöppnyi sírját.

Esztergom-Kertváros, 1940-42..

* * *
* * *