Heraldikai lexikon/Érdy János

Érdy János (Szob, 1796. szeptember 19. – Pest, 1871. május 9.) jogász, régész, numizmatikus a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Élete szerkesztés

Luczenbacher József és Czeczkó Mária harmadik gyermeke. Dédapja 1688 körül Belgiumból érkezett és telepedett le. A tizenegy gyermekes család korán elvesztette atyját, fenntartása ezentúl anyjára nehezült. Érdy Vácon és Esztergomban a gimnázium négy osztályát elvégezvén, nagybátyja Luczenbacher János gondnoksága alá került. 1814–1815-ben Nagyszombatban a bencés rendiek gimnáziumában a humaniorák második évét elvégezte s 1815 őszén a Bencés rend növendékei közé lépett.

1815–1816-ban mint novicius a gimnáziumi tantárgyakat ismételte a következő évben pedig a győri akadémián bölcseletet hallgatott Szeder Fábián János igazgatása, Engelhardt Anzelm bölcseleti, Czinár Mór természettani és Orray Kajetán történelem tanárok alatt. 1818. júliusában végezte el, amikor a rendből is kilépett.

A következő ősszel jogtudományokat hallgatott a győri akadémiában. Zichy József kamarás reá bízta fiának, Jánosnak a II. bölcseleti és a jogi két évi folyam alatti tanítását és érte, valamint saját fiáért az akadémia igazgatójánál Fejér Györgynél a szállás és élelmezés költségeit is viselte. Ugyanazon helyen volt elszállásolva az ifjú Breczenheim Ferdinánd is, akit a magyar nyelvre tanított. A jogi tanfolyamot 1820. júliusában végezte el, de tanítványa Zichy János kedvéért, aki a II. jogi tanfolyamot 1821-ben végezte, még egy évig maradt Győrben és Fejér Györgynél. Emellett 1820. szeptember 1-től 1821. augusztus 15-éig volt jogtanára Beke Farkas ügyvéd. Mindemellett mint törvénygyakornok (patvarista) foglalatoskodott és a megye törvényszéki tárgyalásaira is eljárt.

1821. augusztus 19-én Pestre ment, ahol augusztus 22-én Halácsy László személynöki itélőmester mellett királyi táblai jegyzőnek fölesküdött és szeptember 1-jén jogi doktor lett. December 22-étől Mausperger Fridrik táblai ügyvédhez szegődött, akinél 1822. november 27-éig maradt, miután december 16-án az ügyvédi vizsgát is letette. Nem készült az ügyvédségre, mert tanszékre vágyakozott és amíg jogi tanszék nem nyílt, Végh Ignác házánál Vereben nevelősködött. Emellett a család ügyvédje és gazdasági felügyelője volt.

Tanítványával egyszer-másszor Pesten, Pozsonyban, sőt Bécsben is lakott, ahol az udvari könyvtárban tanulmányozás végett gyakran megfordult. A régen óhajtott tanszéket többszöri pályázása dacára sem nyerhette el. Ezek után a jogi irodalommal szakított és a történelem búvárlására adta magát. 1832. március 9. a Magyar Tudományos Akadémia levelező és azon év szeptember 9-én rendes tagjai sorába választották. 1839. április 2-ától, midőn Vereb helységtől és a Végh családtól megvált és állandóan Pesten telepedett le, kizárólag a tudományos irodalommal foglalkozott.

1840. március 8-án az Akadémia megtette éremgyűjteményének őrévé, 300 Ft évi fizetéssel. Az akadémia akkori elnöke Teleki József gróf pedig egyúttal a Veszerle-féle éremgyűjtemény rendezésével is megbízta. József nádor 1846. március 16-án a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki, azon meghagyással, hogy előzetes tanulmányozás végett látogasson meg néhány külföldi múzeumot. Külföldi útja során (június 27-étől) Bécsen kívül meglátogatta Prága, Drezda és Berlin múzeumait. Hazaérve szeptember 1-jén elfoglalta hivatalát és már azon év őszén ő szállította a Ludoviceumból és Budáról fensőbb rendeletnél fogva a régiségtári gyűjteményt az új múzeumi épületbe.

1846. december 29-én feleségül vette Kolecsányi Borbálát. 1847. szeptember 12-én Sopron vármegye táblabírája lett. 1848. június 18-án családi nevét Érdyre (első sikeres ásatásának helyszíne nyomán) változtatta. 1857-ben lemondott az akadémiai éremtári őrségről. 1860-ban a báró Sina Simon nagylelkű adakozásából készített új bútorokban a múzeumi éremgyűjteményt felállíthatta és a látogatók előtt megnyitotta. 1869-ben nyugalomba vonult, majd rövidesen 1871-ben meghalt.

Munkái szerkesztés

http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0009/0015-356.html

Erdély érmei képatlasszal. Pesth, 1862.

Érdy János: Styria mint magyar vezérség és érmei. (Akad. Értesítő. XVIII. 1858.)

– Róbert Károly 1335-ik évi érmelési szerződése. (Arch. K. VIII. 1871.)

– Van-e Róbert Károlynak szerb veretű érme? (Akad. Értesítő. XII. 1852.)

1821 Propositiones ex universo jure nec non scientiis politico-cameralibus. Pestini.
1831 Henrik portugáliai gróf magyar eredetének védelmeztetése. U. ott, (Egy geneal. táblával.)
1841 Magyarország ekkorig ismeretes pénzei lerajzolva, tört. és pénztudományi kutfők után magyarázva előterjeszti Rupp Jakab. Árpádi korszak. Buda. (Ezen I. kötet É. J. dolgozata.)
1843 A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei. U. ott. (23 rézmetszettel és egy geneal. táblával.)
1848 Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzékrende és oklevéltára. Bpest.
1854 Szent István első magyar király életirata Hartvik regensburgi püspök szerint. A m. nemz. múzeumban őrzött frankfurti codexből átirta és fordította. Pest.
1858 Erdélyben talált viaszos lapok. (Tabulae Ceratae…) U. ott. (Képekkel Magyar és latin nelyven.)
1857 A boszna és szerb régi érmek. 63 rézmetszettel és egy kőrajztáblával. Buda. (M. tudom. akadémia Évkönyvei IX. 2.)
1858 Régiségtani közlemények. 1. A Pannonia és Dacia terén ekkorig talált becsületi bocsátványok. 2. A verebi pogány sir. U. ott. (7 kőny. táblával. M. t. akadémia Évkönyvei IX. 1.)
1859 Erdélyben talált viaszos lapok (Tabulae Ceratae) és magyar őstörténeti vizsgálatok. Kiadta Magyari Kóssa Sámuel, Pest. (Öt kőnyomattal.)
1861 Az újonnan megbirált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása. U. ott.
1862 Erdély érmei. U. ott. (24 réztáblával.)

Nagy Iván (az id. h.) még egy munkáját említi: Magyar biblia története a berlini k. könyvtár számára (1833.), azonban könyvészeti leirását nem adhatta. Szerkesztette a m. tud. akadémia által kiadott Tudomány Tárt 1837-től 1844 végeig, midőn a folyóirat részvéthiány miatt megszünt.

Az Érdy-codex, terjedelemre legnagyobb codexünk, tartalom tekintetében is kiváló fontosságú nyelvemlék; az evangeliomok és epistolák mellett legendák és magyar szentek történetei is foglaltatnak benne. A codex karthausiak számára készült, irását 1527-ben fejezte be az összeállító, ki Pelbártnak műveiből is merített. 1814-ig a nagyszombati érseki papnevelő intézet könyvtáráé volt, azóta a nemzeti múzeumé. Először Érdy János ismertette (Tud. Tár 1834.) s ő róla kapta nevét. Közzétette Volf György (Nyelvemléktár IV. és V. 1876.)

Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

Cikkei s értekezései a Tudom. Gyűjteményben:

1828 IX. Elmélkedések a természeti jogtudomány állapotjáról
1829 XI. Henrik portugalliai gróf eredetéről
1831 VIII. IX. Perger Jánostól magyarosított Verbőczi István Hármas törvénykönyvének vizsgálata)

A Közhasznú Esmeretek Tárában:

1833 VII. Kelet India, Magyar literatura

A Tudománytárban:

1834 A nagyszombati codex 1490–1527. (Szent László legendája), Hunyadi János kormányzó magyar esküje 1446., Magyar nyelv országos divata (A zsitvatoroki békekötés)
1837 Verebi sirkövek, Okleveles toldalék (Az országos tanács pecséteiről)
1838 Okl. told. (Városok pecséteiről), Kálmán győri püspök eredetéről
1839 Kálmán győri püspök 1396 ki czimeres pecséte, Az esztergomi érsekség pénzmestere (Pisetarius), Okl. toldalék, Literaturai különösség (Mehmed kézirata ism.), Magyar pénztudományi ritkaság (I. Geiza m. kir. pénzei)
1840 A legrégibb pénz, Okl. told. (Kanizsai János pecsétgyűrűje, Henrik portugali gróf eredetét érdeklő oklevelek és értekezések, Thetemy István budai biró levele, Báthory István országbiró 1489. okl. és pecséte stb.)
1841 Magyar pénztudományi ritkaság, Okl. told., Kiadatlan római pénzek
1842 Okl. told.
1843 A szerbek és magyarok;

A M. Tud. Társ. Évkönyveiben:

1835 II. Zsigmond országlásának évsora, Nevezetesebb magyar, főként historiai kéziratok jegyzéke *1838 III. A magyarok eredeti lakó földéről Atelkuzu s azon helyről, hol sabartói asphalok laktak és a kunokról
1842 II. Endre király adománylevele és pecséte

A M. Akadémiai Értesítőben:

1841 Lukotya Mansvét lelkésznek őstörténeti leveléről jelentés
1844 A muszka pénzekről, Kézdi-vásárhelyi regiségekről
1847 Egy pénztudományi rejtély megfejtése, Budai sirkövekről, Dánországi régi sirhalmok, A tordai sphinx koholmány, Pogány magyar sirokról Érd. határában
1848 Runamo föliratos kőszirtről s a sukorói és pákozdi sziklacsoportokról
1850–51 Kis-Kun-Majsai régiségek
1851 Az ó-budai Kis-Czellről,
1852 Van-e Róbert királynak szerb veretű pénze?
1853 A belloviczi ásatásokról
1854 Az aszódi pogány sirokról
1855 Kézai Simon és Márk krónikáira figyelmeztetés, A kelenföldi pogány sirásatásokról jelentés, Az erdélyi viaszos lapok bemutatása
1857 A bessenyők, nemzeti néven vasok (scythák) hires ványászok voltak, Az Erdélyben talált három levelű fenyőfa-könyvről, A magyar emlékérmekről
1858 Stiria mint magyar vezérség és érmei
1859 A bessenyő nemzet különféle neveiről, Az arany forintról átalában és különösen a magyarról (a két utóbbi nem jelent meg)

A Magyarország és Erdély képekben c. vállalatban:

1853 III. Béla kir. és nejének Székesfehérvárott talált siremlékei
1854 Honunkban talált nevezetes régiségek (Ó-budai sztela, Sziszeki sirkő, Nagyváradi emlékpohár)

A M. Tört. Tárban: IV.

1857 Liptói regestrum 1391-ből, XIII.
1867 Székesfehérvár érem-emlékei, XX.
1875 Éremtani egyveleg;

Az Arch. Közleményekben:

1861 II. Kelenföldi pogány sirok, Nyitra-Ivánka területén (1860–61.) kiszántott byzanti zománczok a XI. századból
1864 IV. Tétényi római sirok
1865 V. Kiadatlan magyar érmek az Árpádok korszakából
1868 VII. Archaeologiai vázlat régi tárczájából
1870 VIII. Hervoja spalatói herczeg és érmei, Pilini pogány sirok, Róbert Károly király 1355. évi érmelési szerződése

Az Archeol. Közlönyben:

1870 Eperjes megszállási pénzei

Emléke szerkesztés

Érdy János Emlékérem - Székesfehérvári Szent István Bazilika és Romkert érdekében tevékenykedők tudományos, szakmai munkájának elismerésére (1998-tól)
Szobi Érdy János Könyvtár és Információs Központ

"A magyar nemzeti muzeum kincs- és régiség-tári őrévé neveztetvén ki, József főherczeg nádor felszólítására tudományos utazást tett Németországon a muzeum- s különösen a régiségtani osztály berendezése tárgyában és pedig saját költségén, mi neki soha nem kárpótoltatott, és igy a tudomány oltárán általa hozott áldozatnak tekinthető. Visszatérvén rendezte a keze alá bizott kincseket, folytatván körülök saját tanulmányait s érdekesnél érdekesb ismertetéseit, melyeket a Tudománytáron kivül az Athenaeumban, Figyelmezöben adott ki vagy az akadémia üléseiben közölt; számtalan régi pénzt, pecsétet, gyürüt, oklevelet ismertetett meg, tudományos magyarázattal s réznyomatokkal kisérve." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 21. sz. május 21.)

Érdy János (1796-1871), régész, numizmatikus. A neve előfordul Érdi alakban is. Iskolai tanulmányait Vácon, Esztergomban és a nagyszombati bencés gimnáziumban végezte. 1815-ben bencés nov-cius, 1816-ban a győri akadémián filozófiát hallgat. 1818-ban kilépett a rendből. 1817-20 között a győri jogakadémián tanult, 1822-ben ügyvédi vizsgát tett. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság tagja, 1840-től az Akadémia éremgyűjteményének, 1846-tól az MTA régiségtárának őre. 1869-ben nyugalomba vonult.

1837-44 között szerkesztette a Tudománytár Értekezések című sorozatát liberális szellemben. 1848-ban Székesfehérvárott feltárta III. Béla és felesége sírját. Foglalkozott éremtannal, magyar őstörténettel, a hazai és római régészettel és oklevéltannal. Ő ismertette először az Érdy-kódexet.