Az Antalkereszt a latin kereszt egyik változata. T-alakú háromágú kereszt, melynek függőleges szára a vízszintes szár metszéspontjánál véget ér. Remete Szent Antal (250 k. - 356 u.), az egyházi szerzetesség atyjának egyik attribútuma. Ilyen alakú zarándokbotot használt, ezért egyes keleti egyházak apátjai és püspökei is T-alakúra formálták a pásztorbotjaikat. Az ókeresztény és az ókori bazilikák alaprajza is T-alakú volt. Fekete ruhájukon kékzománcú Antalkeresztet viseltek az 1095-ben alapított és 1774-ben a Máltai Lovagrenddel egyesített Antal Rend tagjai.

Tau kereszt
Antalkereszt


Névváltozatok: T alakú bot ("Antaékereszt") (Éber László ArchÉrt. 1902. 392.[1]), Szent Antal kereszt, tau kereszt, latorkereszt, egyiptomi kereszt

de: Antoniuskreuz, en: tau cross, T-shaed cross, Anthony's cross, Saint Anthony's cross, la: crux commissa, crux taumata
Rövidítések:

Változatai szerkesztés

Az egyiptomi kereszt (de: ägyptisches Henkelkreuz, Anch-Kreuz, Lenesschleiche, Nilschlüssel, koptisches Kreuz; en: ankh, Egyptian Cross, the key of the Nile, looped tau cross, ansate cross; la: crux ansata) olyan tau-kereszt, melynek felső szárán középen gyűrű vagy tojásdad alakú gyűrű van. Az ókori egyiptomiaknál az ankh hieroglifa, az örök élet és a termékenység szimbóluma volt.

A kopt ankh vagy kopt kereszt (en: Coptic ankh cross, Gnostic cross, la: crux ansata, de: koptische Kreuz) az egyiptomi kereszt változata. A korai kopt gnosztikus keresztények használták. Ennek változata a kopt kereszt eredeti és modern alakja.

Lásd még szerkesztés

kereszt, mankós kereszt