Heraldikai lexikon/Arany
Az arany a fémek közé tartozó heraldikai színezék. Az aranyat már az élő heraldika korában is a legelőkelőbb színnek tekintették és kiváltságként gyakran adományozták címerjavítás alkalmával.
Névváltozatok:
Arany (Sárga) (Horvát István Tud. Gyűjt. 1833/12. 83.[1]), sárga, aranyas (Karácsony címer 1606 [2]), arany, aranyos, sárga (Nagy Iván 1872-1875. 19.), aranyszin (Thaly Kálmán, VU 1867/18. 215.), aranyos (Nagy Iván VI. 62.), aranysárga (Nagy Iván I. 109., Barna-Sümeghy 162.), sárga (Nagy Iván IX. 310., Barna-Sümeghy 111., Mika, 1893, Sváby Frigyes Turul 1889/3. 125., Tóth I. 1909. 483.), narancsszinű sárga (Nagy Iván V. 343.), sáfrányszinű (Nagy Iván I. 109, Barna-Sümeghy 62.), sáfrány szin (Nagy Iván IV. 282.), sáfrászín [sáfránysárga] (TESz III. 470.), hu la: flavus [sárga] (Nagy Iván II. 263.), óarany-sárga (nemzetijelkepek.hu: Adony[3]), croceus: sáfrány-ſzín, aureus: arany- ſzín, citreus: citrom- ſzín, büdöskö́ ſzín, flavus: arany- ſzínǘ sárga, fulvus: setét sárga, gilvus: viaſz-ſzín, fakó, pallidus: fejér sárga, sárgálló, subflavus: publikán-ſzín (mind: Pápai/Bod 126.), galbinus: zö́ldellö́-sárga, sárgálló (Martialis) (uo. 288.), ochra: sárga feſteni-való fö́ld (uo. 428.), auraria: arany értz, aurarius: arany mives, auratores: aranyozók, aureolus: drága aranyos, aureſco: aranyá válom, sárgállom mint az arany, auriacus color: narants ſzín, aurichalcum: Velentzei réz, auricomus: arany ſzínǘ hajú, aurifer: arany termö́, aranyat mosó, aurifodina: arany bánya, aurifur: arany lopó, auriger: arany hordozó, aurilegus: arany lopó, aranyáſzó, auripigmentum: arany sárga, arany-glét, aurum factum: vertt arany, auri filum: skófiom, aurum foliatum: képiró arany, levél arany (uo. 76.), baluca, balux: por arany, arany ſzemetske, föveny arany (uo. 79.), citrinus color: citrom-ſzínǘ (uo. 116.), croceus, crocinus: sáfrány-ſzínǘ, sárga (uo. 173.), flavus: méz-ſzínǘ, sárga (uo. 277.), silaceus color: sárga ſzín (uo. 566.), subflavus: publikán-ſzín (uo. 588.), color ſulphurens: büdös-kö́ ſzín (uo. 596.)
hu. la (a magyar nemesi oklevelekben): aureus, croceus, flavus, fulvus, lutus (Avar 38.), la: aureus color, aurum, luteum, croceum, flavum, galbinum
az alkímiában sol a. m. nap
en: Or, r. en: doré, jaune, or vermeil, safrin, fr: or, de: Gold, la: aurum
Aurum jam acceſſio eſt: Tsak tóldalék már az arany (Pápai/Bod 9.)
A korai címeres levél|címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi aranyat használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően kifakulhat vagy megbarnulhat. Az arany félreértemezéséből eredehetnek olyan későbbi nemheraldikus színek és fémek, mint a barna és a bronz. A jó minőségű valódi aranyfesték azonban évszázadokig is megőrzi az eredeti állapotát. Egyes ábrázolásokon az aranyat fénylő barnás árnyalattal ábrázolják. (Vö. arabeszk)
Az arany szimbolikája
szerkesztésA holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek az aranyhoz kapcsolni. Így lett Prinsaultnál a nemesség, jóindulat, emelkedettség, kiválóság jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a cytrine elnevezést használta az aranyra, mely az alkémiai citrinálás folyamatának fele meg a bölcsek kövének előállításánál. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. - 1361) a sárga szín az értelemnek felel meg.[1]
A szó etimológiája
szerkesztésA francia és angol Or elnevezés a latin aurum 'arany' származéka. A magyarban a tiszta arany, színarany neve sárarany volt, mely már 1518-ban előfordul. A szó sár- 'sárga' előtagja a színarany tiszta, sárgás színére utal. A színarany fogalmát több nyelvben is a sárga jelentésű szóval jelölik: la. aurum fluvum, it. oro gialbo, fr. or jaune (tulajdonképpen 'sárga arany'). (TESz III. 488). Egyes régi heraldikai művekben is a sárga arany volt az arany megjelölése (r. en, r. fr: jaune).
Az arany és a sárga előállítása
szerkesztésAz aranyat használat előtt krómsárgával kellett keverni vagy néhány csepp gumiarábikummal szétdörzsölni. Az aranyat kénnel (Auripigment, operment, arzén-triszulfid) helyettesítették, melyet már az ókorban is használtak festésre és gyógyszerként. A görögök arsenikonnak, az idősebb Plinius auripigmentumnak nevezte, a luccai kéziratos receptekben pedig opperment a neve.
Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A sárgához használtak növényeket is, mit a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius). A vörös szín előállításához jóval többre volt szükség belőle, mint a sárgához. Európában használt további növények: festő rezeda (Reseda luteola), festő rekettye (Genista tinctoria), közönséges boróka (Juniperus communis). Mind fölött állt azonban a jóféle sáfrány (Crocus sativus), mely valószínűleg Perzsiából ered. A festék előállításához a virág porzóit használták. Ebből hatalmas mennyiségre volt szükség, de színező ereje még igen nagy hígításban is jelentős.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Johannes Tauler: A hazatérés útjelzői. Budapest, 2002. 94. l.