Heraldikai lexikon/Barna
A barna antiheraldikus szín a címertanban. A holt heraldika korában jelent meg. Használata egyrészt valószínűleg a sötétvörös színárnyalat helytelen értelmezésének, másrészt később az állatok, tárgyak, növények (pl. a medve, a késnyelek, a fatörzsek stb.) természetes ábrázolásmódjának az eredménye. Többféle barna árnyalat is van, a világostól a sötétig, melyeknek külön neveik vannak, mint a földszín, az okker stb.
Névváltozatok: bárna (Nagy Iván VII. 283.), faszinű (Nagy Iván IX. 472.), fakó (Nagy Iván IV. 450.), fahéj szinű (Nagy Iván V. 270.), fahéj szin (Nagy Iván III. 147.), barna hamvas farkas (Nagy Iván VI. 409.), sasszinü, gesztenyeszinü hajú (Jakab-Szádeczky 1901. 389., 389.), barnás (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.), hajszín (Apor 103.), badius: geſtenye-ſzín, pej, puniceus: barna piros, piros pej (Pápai/Bod 126.), aquilus: fekete ſzínǘ, barna, aquilus color: setét ſzín (uo. 57.), equus badius: setét pej ló, bajus: vértse-ſzín, sárga pejj (uo. 78.), balius: vertse ſzín, geſztenye ſzín (uo. 79.), fuſcus: barna, fekete, barát-ſzín, ſeprö́-ſzín (uo. 288.), gilvus: verhenyö́s, viaſz-ſzínǘ, fakó (uo. 293.), puniceus: fényes geſztenye ſzín, király ſzín (uo. 509.), ravidus: feketéllö́ sárga, barna, ravus: szö́ke, barna, setét sárga ſzín (uo. 519.), roh: lat. subniger (Szenczi Molnár), azaz 'szög, világos barna, nem egészen fekete (pl. roh paripa, közép szinü a sötét pej, és barna között)', néha 'fekete' (Tájszótár, Cserey Elek), 'feketeló', a roh szin átmenetet képez a pejtől, különösen sötét pejtől (sötét pirostól) a feketére, azaz alapértelme a vöröset jelentő rót, rós, róska, róka, ide tsartozik a rohad, a növények romlása, midőn vörnyeges vagy feketés szinüvé válnak, purhásodnak, a cseremisz raks 'pej(ló)' (Czuczor-Fogarasi)
fuscus, hammonium, leucophaeus, ravidus, baeticus, subniger, hispanus color: braun (M. nyelvtört. 182.)
fr: tanné, tenné, de: Braun, es: leonado, pardo, pt: tenné, sépia
Rövidítések:
A barna később a heraldikai színek közé került és a 19. században külön vonalkázást vezettek be a jelölésére. Bizonyos esetekben a címerleírásban fölösleges a barna használata, mert a természetes szín megjelölés is elégséges. Főleg kiegészítő címerrészeknél szerepel, mint a természetes színű pajzstartó medvék és az emberi test színezése. Néha mesteralakok és a címermező színeként is előfordul, mint például a karmelita rend címerében, ahol a rendi habitus barna volt. Ezért a rend régi címerében a pajzsot tagoló éket is barnára színezték. Keresztes Szent János, a rend reformátorának kérésére az ék csúcsára keresztet helyeztek, ami kiegészítésekkel ma is a rend címere. Egyes leírásokban a Jeszenszky család címerének mezője barna színű és Nagy Iván szerint a Jurkovics család 1739-es címerében[1] barna oroszlán van, valamint a Chernovich család címerének lovasa "fahéj színű" csizmát visel.[2]