Heraldikai lexikon/Berecz Gyula

Berecz Gyula (Komárom, 1894. 10. 20.[1]-Budapest, 1951. 10. 7.), szobrász, éremművész. Komáromban volt a műterme. 1937-ben avatták fel a városban Jókai Mór ülő alakját megformázó szobrát, melyen Milan Hodža akkori csehszlovák miniszterelnök is részt vett, sőt beszédét magyarul mondta el. A szobrot 1947-ben eltávolították, az alkotóját pedig kitelepítették Magyarországra.[2]

Apja Berecz Alajos, Komárom vármegye tisztviselője, anyja Girch Franciska. Hat gyermekük közül ő volt az első és az egyetlen fiú. Iskolai tanulmányait a szülővárosában kezdte és már korán megmutatkozott a tehetsége. Rajztanár szeretett volna lenni, de a szobrászat is vonzotta. A polgári iskola négy éve után a győri fa- és fémipari középiskolában tanult tovább, majd felvették a budapesti Iparművészeti Főiskolára. Előbb az ötvös szakot látogatta, majd áttért a szobrászatra. Mesterei voltak Pátzai Pál, Riegele Alajos és mások. iskolai tanulmányai végeztével 1923-ban haza költözött, de a fővárosba visszatérve 1927-ig többnyire mellszobrok mintázásával foglalkozott.

Hazatérve első nagyobb sikereit a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának (JESZO) tagjaként érte el, Harmos Károly pedagógus-művész vezetésével. Ottani kortársai közé tartozott Lenhardt György, Reichenthal Ferenc, Nagy Márton és Antal, Bazilidesz Barna és Sándor, Staudt Mihály és Broczky Béla. A Kultúrpalotában, a Jókai Egyesület székházában a fiatal művészek számára két állandó műtermet alakítottak ki, amelyben az elsők között kapott helyet Berecz Gyula és az ugyancsak Budapesten tanult Nagy Márton. Ők kapták meg elsőként az egyesület külföldi ösztöndíját, mely során négy hónapos bécsi és olaszországi tanulmányutat tettek.[3]

Ezt követően megnősült, feleségül vette Móré Erzsébetet (1900-1980). A Berecz Portán és a Tó utcára néző műteremben sorra készültek a megrendeléseket kielégítő műalkotások (síremlékek, szoborportrék, bibliai témájú domborművek). Több első világháborús emlékművet is készített. 1935-ben fejezte be az érsekújvári csata emlékművét. Megbízást kapott Komárom és a vármegye neves személyiségeit ábrázoló mellszobrok elkészítésére.[4]

Főművének talán a komáromi Jókai szobrot tekintette, melynek megalkotására évekig készült. A Jókai Egyesület 1936-ban hirdette meg a szobor pályázatát. A csehszlovák kormány 1937-ben, a fenyegető háborús helyzetben, a magyarok felé tett gesztusként engedélyezte a leleplezést. A szobor a határokon túl is elismerést hozott számára. A háború alatt visszaszorult a művészet, majd az impériumváltást követően 1947-ben a Jókai szobrot is eltávolították a köztérről. 1948-ban a művészt is kitelepítették Magyarországra. Megélhetési lehetőséget keresve a motorkerékpárján járt munka után. A mai Budapesthez tartozó Árpádföldön telepedett le. Egy korábban Magyarországra menekült lengyel család házát kapta meg. Haláláig gyötörte a honvágy. hazaküldött leveleivel azt remélte, hogy az otthonmaradt művészbarátai, köztük az Érsekújváron élő, cseh származású, de magyarrá lett Csicsátka Ottokár segítenek neki a hazatérésben. Csak az jelentett neki némi vigaszt, ha időnként találkozott a hasonló sorsú földijeivel, köztük a Bazilidesz-fivérekkel. Egy napon egyik barátját szállította motorkerékpárján Budapestre, miközben egy kis időre megálltak ez egyik budai dombtetőn, hogy megcsodálják a főváros esti panorámájában. Az utolsó szavai ezek voltak: "Nézd milyen gyönyörű a fényárban úszó Budapest!" A szívéhez kapott és meghalt. A csömöri temetőben van a végső nyughelye. Munkásságát Szénássy Árpád igyekezett egy monográfiában összefoglalni, de fiatalon bekövetkezett halála miatt ez kéziratban maradt.[5]

Forrás: Németh István: Tragikus művészsors. Százhúsz éve született Berecz Gyula szobrászművész. Dunatáj. Magyar nyelvű, regionális hetilap. XXIV. évfolyam 23. szám 2014. június 6., 2. oldal [6], 24. szám 2014. június 13., 2. oldal,[7] 25. szám 2014. június 20. 2. oldal[8]

• 
  Komárom visszatérésének tornász vándor díja 1938 nov. 6.
• 
  Jókai Mór 1938 jelvény