Bethlen Miklós (Kisbún, 1642. szeptember 1 - Bécs, 1716. október 27) író, politikus. 1652-1657 közt megszakításokkal Keresztúri Pál és Isaac Basire tanítványa Gyulafehérváron, 1658-59-ben Apáczai Csere János diákja volt Kolozsvárt. 1661-64-ben Heidelberg, Utrecht és Leyden egyetemein tanult. Megfordult Angliában és Franciaországban. 1664-ben XIV. Lajos diplomáciai megbízásával indult haza. 1664 novemberében részt vett Zrínyi Miklós végzetes vadászatán. 1668-1673 közt bethlenszentmiklósi birtokán, főleg velencei benyomásai alapján, maga tervezte kastély épített. A Wesselényi összeseküvést követő elnyomás ellen 1672-től Habsburg és katolikusellenes írásaival tájékoztatta az európai közvéleményt az erdélyi ellenreformáció törekvéseiől (Austriaca Austeritas). 1676-77-ben a Béldi Pállal feltételezett szövetsége miatt Apafi fejedelem fogarasi börtönébe került. 1690-ben megkezdte bécsi tárgyalásait, melynek eredménye a Diploma Leopoldinum kiadása lett. 1691-től Máramaros főispánja, Erdély kancellár]ja lett. 1696-ban grófi címet kapott. 1702-ben megvált hivatalától és Lipót császárnak benyújtotta Penetralia Transylvaniae című munkáját, I. József trónörökösnek pedig Corona Muralis című prózai panegyricusát. 1704-ben álnéven megírta Olajágat viselő Noé galambja című tervezetét Erdély önállóságáról egy német protestáns fejedelem uralma alatt. 1704-ben letartóztatták és halálra ítélték. 1708-ban szebeni börtönéből Bécsbe indították. Május-júniusban Eszéken kezdte írni Önéletírását, mely egyaránt irodalmi remekmű és értékes történelmi forrás. Ügyét felülvizsgálták, de nem térhetett haza. Elszegényedve, elhagyatottan halt meg.


Mémoires historiques du Comte Betlen-Niklos, contenant l'Histoire des derniers Troubles de Transilvanie. Amszterdam [tkp. Rouen], 1739, magyarul: Gróff Bethlen Miklós' ifiukori életének, ugy Erdélyország' akkori történeteinek tulajdon magától Frantzia Nyelven való le-irása. Kolozsvár, 1804.[1]


http://mek.oszk.hu/06100/06152/html/index.htm

Magyar életrajzi lexikon. I. 208. l.

Új magyar irodalmi lexikon. I. 224-225. l.