Heraldikai lexikon/Bitnitz Lajos

Bitnitz Lajos (Ják, 1790. 7. 17.–Nagykanizsa, 1871. 6. 28.), római katolikus püspök, éremgyűjtő. A neve előfordul Bitnicz, Bittnitz alakban is. Apja seborvos volt. Alapiskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Nagykanizsán és Kőszegen végezte. Líceumi tanulmányait (bölcsészet, teológia) 1807-től Szombathelyen folytatta. Szabad idejében sokat nyelvészkedett. Jól beszélt latinul, megérttette magát olaszul, franciául, görögül, héberül, angolul, németül.

A teológiai tanfolyam után 1811 decemberétől Somogyi Lipót püspök alkalmazta maga mellett. 1813-ban szentelték pappá. 1812-től a szombathelyi líceumban matematikát (Kresznerics Ferenctől vette át), 1819-től (díjazás nélkül) magyar nyelvet és szépirodalmat tanított. Pozsonyban bölcsészeti és szépművészeti doktori oklevelet szerzett (1815), majd tanszékvezető. Vas vármegye 1839-ben líceumi igazgatóvá választotta. A vasvár-szombathelyi káptalan kanonokja (1847), szombathelyi nagyprépost, bosoni címzetes püspök (1868), a Magyar Tudós Társaság alapszabályait szerkesztő pesti bizottság tagja (1828. 3. 15.-1830. 11. 17.). AZ MTA rendes (1830, a matematikai osztály vidéki), majd tiszteletbeli tagja (1847), a boroszlói Tudományos Társaság levelező tagja.

Otthonosan mozgott a régészetben (régiségtanban), különösen a numizmatikában. Közzétette a hg. Batthyány Fülöp által 4500 forintért megvásárolt és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott Petrédy-féle gyűjteményt (Tudományos Gyűjtemény, 1819-1828; A Magyar Tudós Társaság Évkönyve, Atheneum, Közhasznú Esméretek Tára). Jelentős római érem- és régiséggyűjteményét, amelyet elsősorban Szombathelyen kiásott leletekből gyűjtött össze, az Akadémiára hagyta, mely később az MNM-be került. Főként a Római Gyűjteményt és az Éremtárat gyarapította. A szombathelyi székesegyház kriptájában temették el.

Művei

A Szombathelyen felásott régiségekről (Pest, 1829); Gazdasági szótár (Szombathely, 1831); Magyar nyelvtudomány. 1-2. (Szombathely, 1837).

Tentamen publicum e mathesi adplicata. Sabariae, 1820.

Tentamen publicum e mathesi theoretica et geometria practica. U. ott, 1820. és Pest, 1825. 1827.

De religionis et philosophiae relatione mutua. U. ott, 1822.

A magyar nyelvbeli előadás tudománya. Pest, 1827. (A Marczibányi 400 frtos jutalomban részesült.)

A Szombathelyen felásott római régiségekről. U. ott, 1829.

Gazdasági szótár. Szombathely, 1831.

Magyar nyelvtudomány. Pest, 1837. Két rész. (I. kötet jav. és bőv. kiad. Kőszeg, 1848.)

Magyarország' ekkorig ismeretes pénzei, lerajzolva, történeti 's pénztudományi kútfők után megmagyarázva előterjeszti Rupp Jakab, a' M. N. Kir. Udv. Kamaránál levéltári jelelő. Árpádi korszak. Budán, 1841. (Könyvismertetés, Athenaeum, 1842. félév, 5. sz. 33-35., 6. sz. 41-45., 7. sz. 50-54.);

Magyarország' ekkorig ismeretes pénzei, lerajzolva, történeti 's pénztudományi kútfők után megmagyarázva előterjeszti Rupp Jakab, a' nagymélt. m. k. udv. kamaránál levéltári jelelő. A' vegyes házakbóli királyok korszaka. Budán, 1846. (Könyvismertetés, Irodalmi Őr, melléklet az Életképek-hez, 1846/2. szept. 12., 19-24.)

Utazási naplója 1828-ból megjelent a Fővárosi Lapokban (1871. 191–193. sz.)

Értekezései, könyvismertetései és apróbb dolgozatai megjelentek a Tudományos Gyűjteményben (első értekezése: A tul a Dunán lakó vandalusokról. 1819–21. 1824–25. 1827–29.) Szombathely mellett felásott római sirboltokban talált régiségekről c. értekezését Büsching a boroszlói Kunstblattban is kiadta németűl; ezért 1825. febr. 25. a boroszlói tud. társ. levelező tagjává választotta; irt a Muzarionba, M. Tud. Társ. Évkönyveibe, Athenaeumba, s a Közhasznú Esmeretek Tárába, melyet főképp aesthetikai, régészeti s életrajzi cikkekkel látott el.

Irodalom

Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 37. -- arckép

B. L. (Achaeológiai Értesítő. 5., 1871); Szabó I.: Emlékbszéd B. L. felett (Pest, 1872); Szinnyei I.: 1092-1093).; Pallas III.: 332.; MÉL I.: 219.; MKL I.: 852

http://muzeumbarat.hu/eletr.php?elod_id=27

1790. júl. 17. Ják – 1871. jún. 28. Nagykanizsa