Heraldikai lexikon/Bocatius János

Bocatius János (Wetzschau, 1569. 12. 25.–Uherský Brod, 1621. 10. 31.) kassai főbíró, történetíró, költő. Eredeti neve Bock. Horváth Mihály magyarosan Bogáthy Jánosnak nevezi.

Lausitzi német polgárcsaládból származott. A szászországi iskolákban költészetet, bölcsészetet, teológiát és történelmet tanult. Először 1590-ben, diákként járt Magyarországon. Bél Mátyás szerint egykori kedves tanítóját, Gäbel Miklóst követte Magyarországra. A Szepességen és Selmecbányán működött. 1593-tól Eperjesen élt. 1594. 1. 20-án a városi tanács meghívta a kollégium vezetésére. Innen terjedt el rendkívüli tudományosságának híre az egész országban. 1596-ban Wittenbergben mesteri fokozatot szerzett bölcselettanból, miután 48 társa között ő állotta ki a legjobb szigorlatokat.

Öt évig működött Eperjesen, ahol 1594. 6. 21-én feleségül vette Belsius Erzsébetet, B. János szepesi kamarai hivatalnok lányát. Felső-Magyarország nevelőjének tartották. Nem az iskolának, hanem az életnek tanított („Non scholae sed vitae discimus”), ezért főtekintettel volt a polgárok számára szükséges dolgokra, ha később esetleg elöljárókká lesznek, ezért az oktatásba bevezette az iskolai gyakorlatot. (Iskolai kirándulásokat vezetett a Tátrába, bevezette a nyilvános vizsgákat.) Megismerkedett Miksa főherceggel, aki a törökellenes hadjáratok alatt huzamosabb ideig a városban tartózkodott. Így jutott el híre a királyi udvarba is. Rudolf királytól Miksa főherceg, Teuffenbach Kristóf és Forgács Simon ajánlására 1598-ban „koszorús családi költő” (Poeta laureatus caesareus) címet, 1598. 8. 12-én magyar nemességet kapott. Friedrich Taubmann (1565–1613), német költő (talán a címerének sisakdíszében látható zászlók miatt is: csillag és kétfejű sas, félhold és csillag) a poéták csillagának nevezte (1610).

1599. 5. 11-én a feleségével érkezett Kassára, miután a városi tanács meghívta az ottani iskolák vezetésére, ami a kassai iskola virágkorát jelentette. 1600. 6. 8-án kapta meg a városi polgárságot. Elsőbb városi tanácsos, majd 1603-1604 között a város bírájává választották, de nem mondott le igazgatói állásáról sem (Rector utriusque Reipublicae). A Szent Erzsébet egyház elvételében erőszakot látott, ezért 1604. 1. 9-én két tanácsossal Prágába indult Rudolf királyhoz, de nem nyert kihallgatást. Útjából Kassa város tanácsához tizenegy terjedelmes levelet írt német nyelven.

1604. januárjában Kassára bevonult Belgian Belgiojoso, felső-magyarországi kormányzó, ahol üldözni kezdte a protestánsokat, ami hozzájárult a Bocskai-felkelés kirobbanásához. Kassa 1604. 11. 11-én megnyitotta kapuit Bocskai István előtt. Bocatius a polgárok élén ünnepélyesen fogadta a győztes fejedelmet. Ettől fogva hű követője volt Bocskainak. Jelen volt az 1605. 11. 12-i rákosmezei találkozásnál, amikor Lala Mohamed nagyvezér a szultán megbízásából Bocskainak királyi koronát tett a fejére. Rákosról a fejdelem kíséretében a korponai gyűlésre ment, ahonnan Bocskai követségbe küldte a német birodalomba, hogy elnyertje a német protestáns fejedelmek szövetségét. Mivel a császártól útlevele nem volt, Henrik braunschweigi herceg, mint gyanús embert elfogatta és a császáriaknak kiadta. A prágai várban élethossziglan börtönre ítélték. Fogságából a felesége segítségével szökött meg, aki Prágába ment, a várban (az egyik legenda szerint) cselédnek állt és egyszer kieszközölte, hogy a fogolynak maga vihessen enni. Ő egy reszelőt és kötélhágcsót a kenyérbe sütött, amely segítségével Bocatius a következő éjjel, 1610. 11. 30-án éjfélkor, öt évi fogság után, megszökött, majd 1611. 1. 10-én Drezdán, Meissenen, Freiburgon és Krakkón át Kassára érkezett. A királytól bocsánatot nyert, ismét felkínálták neki a polgármesteri tisztséget, ő azonban ezt fogadta el és 1613-tól kizárólag az iskolának élt. Erről a tisztségéről 1618-ban lemondott.

1619-től Bethlen Gábor fejedelmet kísérte az útjain és a hadjáratai során, aki Bocatiust titkos tanácsossá, rendes (udvari) történetírójává nevezte ki és valószínűleg megtette a gyulafehérvári könyvtár őrévé. Részt vett a fejedelem királlyá koronázásán is. Gyakran fordult meg követségben több külföldi udvarnál. Utolsó útján is a követsége alatt érte utol a halál.

Hungaridos libri poematum quinque (Bártfa, 1599.) című műve a legkorábban kinyomtatott magyar verseskötetek közé tartozik. A 15 éves háború eseményeiről szól. Öt részre osztotta (Mars- avagy háborús versek, Dicsőítő versek, Esküvői versek, Különféle versek, Temetési versek). Úgy vélte, hogy : „A költészet nem egyéb, mint minden tudomány édességéből és velejéből készített palacsinta”. Megírta Bocskai István rákosmezei találkozójának történetét (Commentatio epistolica de legatione sua ad Stephanum Bocskay. 1605). Sajtó alá rendezte Galeotto Marzio (1427–1497 k.) művének rövidített javított változatát (Salamon Hungaricus vel de Mathiae Corvini, potentissimi ac felicissimi… Hungariae regis… dictis. Cassoviae, 1611.). Olympias Carceraria (1611.) című művében prágai fogsága és előzményei történetét írta meg. A fejedelem megbízásából megírta Bethlen Gábor uralkodásának történetét, de ez a műve elveszett. Minden valószínűség szerint ő a szerzője a Hungaroteutomachia – Magyarnémetharc (1605.) című kéziratnak is, mely a Bocskai-felkelés jogosságát igyekszik alátámasztani. Ir.

Művei

Hungaridos libri poematum quinque. Bártfa, 1599. (Magyar versek öt könyvben. -- A legkorábbi kinyomtatott magyar verseskötetek közé tartozik.)

• Celadon. Ecloga… Bartphae. (Abból az alkalomból írta, hogy Belsius János leányát, Erzsébetet 1594. június 21-én feleségül vette.)
• Ungaria gratulans ser principi ac domino Maximiliano archiduci Austriaco… cum partes Ungariae Superioris ingreditur. Bártfa, 1595.
• Elegiae duae. Altera M. Joannis Bocatii P. L. altera P. Joannis Balogi Th. amincis lectoribus exhibendae. (B. elegiája Balog János kisszilvási és demethei paphoz. Bártfa, 1595).
• Oratio de profanitate Turcicae religionis, deque rebellionis maledicti regni initiis et incrementis. Wittenberg, 1596. (Értekezése, mikor a bölcseletből a mesteri fokozatot elnyerte. Selmec városának ajánlotta.)
• Siracides vel Ecclesiasticus Jesu, filii Sirach, Paraeneses ad vitam bene beateque transigendam in locos communes redactae et versibus elegiacis redditae. U. ott, 1596.
• Castra temperantiae. Bártfa, 1597.
• Musae parentales. U. ott, 1598.
• Munus Judiciale. U. ott, 1598.
• Novus Annus. U. ott. 1599.
• Hungaridos libri poematum V. (Magyar tárgyú költemények öt könyve) Bártfa, 1599.

A 15 éves háború eseményeiről szóló, dicsőítő- és alkalmi verseinek gyűjteménye. Munkái közül leginkább ezt ismerik és ezt tartják legsikerültebbnek. Mutatványokat is ebből szoktak közölni; bővebben ismerteti dr. Tóth Lőrincz a kassai főgimnázium 1884–1885. évi Jelentésében.)

• Commentatio epistolica de legatione sua ad Stephanum Bocskay. Transilvaniae principem, et suscepta cum eo anno 1605. in campos Rákos profectione. (Bel, Adparatus ad hist. Hung. decad. I. monum. VII. Ezen ránk magyarokra kiváló érdekű munkából dr. Tóth Lőrincz bő kivonatot közöl a fönt említett Jelentésben.)
• Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato. – Magyarnémetharc, avagy beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról. Közread. Kees Teszelszky – Tóth Gergely. ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke –Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, Budapest, 2014.

2014-ben jelent meg latin eredetiben és magyar fordításban Bocatiusnak a mindeddig gyakorlatilag ismeretlen műve, a Hungaroteutomachia ("Magyarnémetharc"). A művet mindeddig nem tartották Bocatius művének (a Csonka-féle összkiadásban sincs benne), a szerzők azonban elég meggyőzően bebizonyították, hogy ez a munka egyértelműen az ő alkotása: azok közül is talán a (de mindenképpen az egyik) legjobb. A mű egy fiktív dialógus, vagyis inkább "beszélgetés" hat szereplővel (magyar, német, erdélyi, olasz, lengyel, török), ahol a magyar szereplő természetesen meggyőzően riposztozik főleg a német és az olasz szereplővel szemben, s bizonyítja be a Bocskai-felkelés jogosságát. A mű egyértelműen propagandairat, amely 1605-ben készült. A munkához több Bocatius-vers is csatlakozik, amelyek eddig szintén ismeretlenek voltak.

• (Olympias Carceraria.) Andachtige Schoene Geistliche Lieder. (Címlap nélküli csonka példány az MTA könyvtárában, előszava 1611. június 5-én kelt. -- Korábban tévesen azonosították az Olympias-szal, valójában a Solatium conjugale (Kassa, 1611.) című művének csonka példánya. Az Olympiasban leírja fogsága történetét. Kézirati példánya a genfi eygetemi könyvtárban, mikrofilmen a kassai Bocatius könyvtárban található. A bártátját, Szenczi Molnár Albertet arról értesíti egy 1611. 11. 12-én írt levelében, hogy hamarosan kiadja németül és magyarul is, de nem tudunk róla, hogy erre valóban sor került volna. Magyarul Csonka Ferenc kiadásában Öt év börtönben (Budapest, 1984) címen jelent meg.)
• Salamon Hungaricus vel de Mathiae Corvini, potentissimi ac felicissimi… Hungariae regis… dictis. Cassoviae. 1611. (Galeotus munkájának Bocatius által javított kiadása, melyben üdvözlő verse II. Mátyáshoz és Thurzó György nádorhoz, végül pedig négy levélen egyéb versei vannak.)
• Militia S. Georgii. U. ott. 1612.
• Hebdomelodia Psalmi 103. U. ott, 1614.
• Anser nuptialis. U. ott, 1618.
• Historia Parasceve. U. ott, 1621.
• Hornus cometa 1618. Kassa, 1618. (Egy üstökös megfigyeléséről szól magyar, latin és német nyelven.)

Lampe említi, hogy megírta Bethlen Gábor uralkodásának történetét is a fejedelem meghagyásából, e munkája azonban elveszett. A Magyar nyelvmivelő társaság Munkáinak első darabja címét is adja: Res gestae in Hungaria et Transylvania sub tribus imperatoribus et regibus Rudolpho II. Mathia II. et Ferdinando II. nec non Gabrielis Bethlen. Auctore Johanne Bocatio; ezen hozzáadással: kinyomattatott, de felette ritka, elfogyott.

Irodalom

http://www.vkjb.sk/files/publikacie/poeta_web.pdf

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bocatius_J%C3%A1nos

• Szinnyei
• Klaniczay Tibor szerk.: A magyar irodalom története (2. kötet)[1] Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. Latin alkalmi költészet című fejezet.

Jegyzetek

Bocatius címer