Heraldikai lexikon/Borostyán
A borostyán ritka növény a címertanban. Leggyakrabban valamilyen érdem vagy tulajdonság heraldikai kifejezéseként használják, ezért címerművészeti jellegtelensége mellett is fontos utalásokat tartalmazhat.
Névváltozatok: laurea: boroſtyán levél koſzorúk, mellyekkel kornázták azokat, a' kik az ellenségen gyö́zedelmet vettek, lauriger: boroſtyánt-viselö́, laurus: boroſtyán-fa (Pápai/Bod 366.), baccalia: borostyán-fa neme, baccatus: gyöngygyel tzifrázott (uo. 78.), röpkény (Nagy Iván IX. 254.); hedera, daphnis, lobeer; borostyánból való: laureus, laurinus, hederaceus (M. nyelvtört. I. 292.); tinus: vad boroſtyán-fa (Pápai/Bod 617.), hedera: folyó boroſtyán, hederiger: boroſtyán-koſzorús, helix: gyümö́ltstelen boroſtyán (uo. 302.), myrtetum: mirtus-fás hely, myrteus: mirtus-fai, myrteum oleum [mirtuszolaj], myrtillus: havasi tsereſznye, afonya, myrtinus, myrtuoſus: mirtusos, myrtus: mirtus, Arabiában termö́ tsemete, mellynek gyümö́ltse igen jó illatú (uo. 405.), oxymirsine: erdei mirtus (uo. 439.), pelasgus: borostyán-fa' neme (uo. 450.), laurus: borostyán, babér, repkény (Nagy 1845. 206.)
"Az borostyan vytezkeodeesnek dyadalma es coronaya" [Érdy codex. 1526-1527. 465. (kiadva Nyelvemléktár IV. V.)] (M. nyelvtört. I. 292.); "Ha koszorút kötnek diadalmasoknak, tsak zöld borostyánnak ágából fonatnak." [Két nagyságos elmének Költeményes Szüleményei [b. Orczy Lőrincé és Barcsayé] kiadta Révay M. Pozsony 1789. 45.] (M. nyelvtört. I. 292.)
Általában oszlopra kúszó indaként, esetleg beszélő címerként jelenik meg. A kisméretű ábrázolásokon nehéz felismerni a jellegzetes formájú leveleit, ezért ilyen esetben csak a címerleírás, esetleg burjánzó szárai és termései adhatnak eligazítást arról, hogy milyen növényről van szó. Mivel hosszú időre van szüksége, míg egy egész falat elborít, általában a stabilitás, a patinás dolgok, valamint a szívósság képzete kapcsolódik hozzá.
A jelentése néha keveredik a babérral. Külsőleg hasonlít hozzá a mirtusz is, melynek hosszúkás levelei, fehér vagy piros ötszirmú virágai és az áfonyához hasonló kerek, kék gyümölcsei vannak. Egyes borostyánnak vélt ábrázolások mirtuszok is lehetnek. A görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Az esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze lett, az egyiptomi nők virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba és a ruhájukra. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.