Budai Ézsaiás (Pér, 1766. május 7 - Debrecen, 1841. július 14) történetíró, a magyar klasszika filológia úttörője. A debreceni kollégiumban tanult, ahol köztanító, majd senior lett. 1792-tól Göttingenben folytatta tanulmányait. 1794-től a debreceni kollégiumban történelmet, hittudományt, latin és görög nyelvet oktatott. 1821-től debreceni református lelkész, 1822-től szuperintendens volt. 1828-ban a Magyar Tudós Társaság előkészítő bizottságának tagja, 1831-től az MTA tiszteletbeli tagja volt. Fő műve a Magyarország históriája. Több iskolai kézikönyvet írt, klasszikus latin szerzőket adott ki a saját jegyzeteivel kiegészítve.

http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0009/0012-353.html

Magyarország Közönséges historiája. I-III. Debrecen 1800-1808, 1811

Régi tudós világ históriája. Debrecen 1802

Oskolai magyar új átlász. Bebrecen 1804

Deák tör'sökszók... Debrecen 1809

Régi római nagy deák írók élete. Debrecen 1814

Bajkó Mátyás: Budai Ézsaiás. MPed. 1966

Magyar életrajzi lexikon. I. 272. l.

Új magyar irodalmi lexikon. I. 296. l.

Lásd még

szerkesztés

Budai Ferenc