Chartularium olyan könyv, melybe bevezették a kolostorokban, a hiteles helyeken stb. őrzött vagy ott kiállított, bemutatásra került oklevelek és más fontos iratok másolatát, teljes szövegét. Ezen könyvek elsősorban arra szolgáltak, hogy az adott intézmény munkatársai könnyebben meg tudják találni a levéltárban őrzött okleveleket vagy ellenőrizni tudják a számukra bemutatott iratok hitelességét. A chartularium jogi ügyleteknél csak korlátozott módon volt használható, mert az irotokról hiányoztak az olyan járulékos hitelesítő eszközök, mint pl. a pecsét.

A legrégibb fennmaradt magyar chartularium a pannonhalmi Liber Ruber (1240 körül), melyet Uros (vagy Uriás, -1243) bencés apát (1207 előtt tihanyi, 1207-43 pannonhalmi apát) kormányzása alatt állítottak össze, aki után több más összeírás is fennmaradt.