Heraldikai lexikon/Családjegy
Családjegy, a család tulajdonjegyeként használt jelképek. Nyugat-Európa egyes részein a 13-14. századtól ezeket pajzsra helyezték, de címerként elsősorban a 17-18. században használták. Nem tévesztendők össze a mesterjegyekkel. A geometrikus szerkesztésű családjegyek annyiban különböznek a hozzájuk hasonló mesterjegyektől, a kézművesek hitelesítő jegyeitől, hogy egyes mesterségeknél sokszor csak uralkodói engedéllyel, vagy a céh engedélyével lehetett mesterhegyekhez jutni, míg a családjegyek családhoz kötött jelképek, melyeket az adott család saját maga vette fel, vagy az őseitől örökölte. A családjegy elsősorban a polgárok, kereskedők címert pótló jelei voltak, és a 13. századtól kezdve egyre jobban elterjedtek, a falusi környezetben pedig a 19. századig éltek velük.
"A családjegyek, melyek Németországból származtak át ide, e korban [a XIV. század második fele] egymást különféle helyzetben keresztező és változatosan összetett egyenes vonalakból állanak és csak később, a XV. században, kapcsolatosak görbe vonalakkal. E jegyek egyes polgárok és polgárcsaládok czímereiül szolgáltak, s e czélra azokat paizsokba foglalták, pecsétlőkbe s gyűrükbe metszették s velök okmányokat pecsételtek, mi teljes érvényü volt a sajátkezü aláirással." (Borovszky: Abauj-Torna vármegye és Kassa. 74.[1])