Heraldikai lexikon/Csiga
Névváltozatok:
cochlea: csigabiga, concha veneris: tengeri csiga mellyel, az papirost simava teszik (Szikszai Fabricius 1619. 99., 111.[1]) 1. „A tsigáknak akár keulseo formájokat, akár pedig húsokat tekintseuk, sok keuleomb-keuleombféle nemeket találjuk.” [Miskolczi: Vadaskert (vö. pelikán 4.)] (NySz. I. 420.); „A tsigáknak keuleomb-keuleombféle nemeket találjuk; némellyek keulseo formájokra nézve tornyosok és tsútsosok, némellyek tsudálatos tekervényesek” [Miskolczi: Vadaskert 576.] (NySz. I. 461.); „A fenyeodio avagy hegyes tetejeu csiga pupos, tsutsos, tornyos: conus turbinatus est” [Comenius: Jan. 164.] (NySz. I. 420.); „Az apróbb tsiganemek keozzeul igen nevezeteseknek tartattanak ezek a tsigák, úgymind a bársony festeo és drága gyeongyeot termeo tsiga” [Miskolczi: Vadaskert 577.] (NySz. I. 420.); „bárson festeo tsiga kereseo: conchyta” [Calepinus] (NySz. I. 420.), „Bársony festeo csiga vér szineu” [Comenius: Jan. 63.] (NySz. I. 420.), acus: vágó hal <nyilascsiga> (Pápai/Bod 15.), concha: tsiga, concha margaritifera: gyöngyöt termö́ tsiga, gyöngy-ház (uo. 137.), domiporta: tsiga, tekenö́s-béka (uo. 220.), herbigrada cochlea: fǘben-járó tsiga (uo. 303.), inquinare vellus murice: bársonyt festö́ tengeri tsigának vérével meg-feſteni a' gyapjat (uo. 340.), murex: tengeri tsiga, mellynek vérével a' bársonyt feſtik (uo. 403.), narita: tekergö́s-tsiga neme (uo. 406.), strombus: tekergö́s tengeri tsiga (uo. 584.), teſtæ: tengeri tsigák (uo. 614.)
la: concha, conchyte, cochlea, ostrum, charmae, domiporta, conus, de: Schnecke, zuffen (NySz. I. 420.)
2. „Embert kinzó tsiga: fidiculae” [Pápai Páriz]; „Tsigára vonni: fidiculis destringere” [Comenius: Jan. 164.] (NySz. I. 420.), motolla <csörlő> (Éber László ArchÉrt. 1902. 391.[2])
la: cruciaria trochlea, trochleatum patibulum, equuley, tabularia, de: folter, folterbank, foltersei
csiga, kagyló (conchylium, coquille, Muschel), Bárczay 150.
csiga-gép <daru> (Nagy V. 128.)
Csiga, a puhatestűek közé tartozó ritka címerkép. A régi heraldika és természettudomány a középkortól kezdve a halak között tartotta nyilván. Általában a hátával felfelé ábrázolják. A címereken előfordulnak különféle édesvízi és tengeri csigák.
Alakja miatt csigának nevezik az emelőcsigát is, mely megkönnyíti a neház terhek magasba emelését a rajta áthúzott kötél által. Az emelőművek mellett része volt a hajók vitorlázatának és a kínzóeszközöknek is. Az ilyen csiga a tárgyak közé tartozó címerkép. Két bányász között „csiga-gép” van a Hoffman család 1791-es címerében.