Heraldikai lexikon/Dárda
Névváltozatok:
tornalándzsa (Kalmár János ArchÉrt. 1951. 49.[1]), szuca 'dárda, lándzsa' (Ballagi), telum: hajtó fegyver, nyíl, dárda (Pápai/Bod 609.), bolis: dárda (uo. 84.), ceſtroſphedona (Liv[ius]): parittya módra ki-hajítható dárda (uo. 107.), criſpare haſtilia: forgatni a' dárdát (uo. 173.), venatorius: vadáſz dárda (uo. 175.), jaculum: hagyító-dárda (uo. 310.), materis: dárdák' vagy nyilak' neme, mazara (Cæſ[ar]): régé dárdának neme (uo. 386.), pila: rakott oſzlop, golyóbis, dárda, pilatus: dárdás, fegyveres, pilum: a' Rómaiaknak három ſzegǘ vasas dárdájok vólt (uo. 470.), præacuta bipennis: ipen éles, két-élǘ dárda (uo. 481.), soliferreum: merö́ vaſ nyíl, dárda (uo. 571.), spiculator: dárdás, darabant, spiculum: rövid ſzeges-dárda, nyíl, lö́vellö́ dárdátska, nyíl és kópia vas, méh' fúlánkja, vibrare ſpicula: a' dárdát el-lö́ni, haſtarum ſpicula: kópia vaſak (uo. 576.), telum: hajtó fegyver, nyíl, dárda, minden[féle] óltalom (uo. 609.), venabulum: vadáſz dárda (uo. 638.), verutum: vasas dárda, kopia (uo. 643.)
dsida [dzsida]: Hajító, vagy lökő dárda, milyet az austriai hadseregben a könnyű lengyel lovasok viselnek.
Egyezik vele a török dsida, (javelot. Hiudoglu), uigur csida, s a szláv nyelvekben sída, dzida, zsida.
dsidahegy: A dsidának élesre köszörült aczél vége, czuczája.
dsidanyél: A dsida nevű dárdának szára. Szíjon karra fűzött dsidanyél.
dsidaszíj: Szíj, melylyel a dsidás karjára akaszjta a dsidát. (Czuczor-Fogarasi I/2. 1325-26. [2])