Névváltozatok: 1395 k.: dédős (TESz. I. 600), la: avus, de: ahn; dedesem: proavus, didős: atavus, tritavus; dedünk: atavia (NySz. I. 489.)

„Nem lattanak sem the atyayd sem dedeosseyd” [Jordánszky Kódex 26.], „Az ő déd üsi, szultán Mhmeth” [Monumenta Hungarica: Irók. III. 152.]

dédapa:

ősapjok (Nagy X. 861.), nana ?, szüle apa, abavus, urgrossvater (M. nyelvtört. 97.), szép atya, proavus, urgrossvater, szüleatya (Uo. 138.), öreg atya (Czövek-Kelemen 292.)

„Maradékim tanulják meg, ha gonosz találtalmak a világtól, atyjok, nagy- és szüleatyjokról maradott reájok” [Gróf Bethlen Miklós önéletírása. I. 145., Nyelvtudományi Közlemények. III. 326., Hazánk I. 132.] (M. nyelvtört. 138.)

dédanya:

abavia, urgrossmutter, szüle anya (M. nyelvtört. 96.); dédanya: grossmutter [Comenius: Orb. 244.] (NySz. I. 489.)

dédszülők: de: Urgroßeltern

dédunoka:

unokafijú (Czövek-Kelemen 292.), szépunoka (Forgon 529.), kis unoka (Nagy II. 76., IX. 173.)


Rövidítések: