Heraldikai lexikon/Emlékérem

Névváltozatok: emlékpénz (Lánghy 1827. 121.), zseton (Kelemen 2017. 191.)

Rövidítések:

Emlékérem, valamilyen jeles esemény emlékére kiadott díszérem, melyeket a kibocsájtója el is ajándékozhatott és ilyen értelemben a kitüntetések egyik előképeként is felfogható. Ha emlékpénzről van szó, az törvényes fizető eszközként is használható, bár gyűjtői értéke jóval nagyobb a névértékénél. Az emlékérmek fémtartalma és művészi kivitele általában felülmúlta a közönséges fizetőeszköz minőségét. Elkészítésében a legjobb előrhető művészek vettek részt.

Magyarországon már a középkortól szokás volt emlékérméket kiadni, nemcsak az uralkodó, hanem egyes intézmények és főurak által is. Egyes családok (Batthyány, Esterházy) magánérméket adtak ki, de más családokban is szokás volt numizmatikailag megörökíteni a különféle genealógiai eseményeket. Ilyen emlékérem pl. Mátyás király () győzelmi emlékérme, a Bethlen Gábor 1620-as királlyá választásának emlékére vert érem, a III. Ferdinánd (1637-1657) koronázására vert emlékérem, Buda 1686-os felszabadításának emlékérme, a Ganz-gyár 1867-es emlékérme a százezredik vasúti kerék legyártása alkalmából stb.

A pénztől elkülönülő emlékérmet az itáliai reneszánsz festők, szobrászok találták fel. Az első emlékérem Vittore Pisano ( -1455 k.) veronai festő, VIII. Paleologus János bizánci császár tiszteletére 1438-ban készített érme volt. 31 nagy öntött érme maradt ránk, átmérőjük 50-100 mm közötti.

„A legtöbb nyelvben megtalálhatjuk a medaillonból származó megnevezést, amivel olyan érméhez hasonló, öntött vagy vert fémdarabot jelölnek, amelynek nem az a rendeltetése, hogy fizetési eszközül szolgáljon, hanem az, hogy valamilyen esemény, vagy egyes személyek emlékét örökítse meg. A régebbi magyar nyelvű szövegekben „öreg medály”, ”medál” néven említik őket, ma emlékérem a nevük.” /Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát. Bp., 1984. 197.o./

„Itáliában a festők és a szobrászok a lefestendő személyt gyakran viaszba mintázták meg, s ezt használták modellnek. Később, hogy a könnyen romló, puha viaszmintát maradandóbbá tegyék fémöntvényt készítettek, s ezzel már eljutottak az éremhez… Azután a hátlapra rákerültek az előlapi képmásra vonatkozó események, a családi címer stb.

A személyek képmásait a kiemelkedő események emlékének megörökítése követte, allegorikus, mitológiai és más ábrázolásokkal. Így keletkeztek az emlékérmek. /Káplár 200. o./

Németországban az uralkodókon kívül a gazdag polgárság körében is népszerű lett az emlékérmek készíttetése. A portréérmeket magukról és családtagjaikról készíttették el, ami a mai fénykép szerepét töltötte be.

Az iskolaérem (az iskolák által adott tanulmányi jutalom- és emlékérmek, az iskolák jubileumaival kapcsolatos érmek, neves tanárok személyi emlékérmei), mint új érmészeti műfaj megjelenése a reformációhoz köthető. Magyarországra ennek elterjedésével együtt német területről, a felvidéki német polgárság közvetítésével került.

A nagyszombati és pozsonyi ismeretlen ötvösök érmei közé tartozik Pázmány Péter 1629-es portré emlékérme, és a pozsonyi evangélikus gimnázium két öntött szorgalmi jutalomérme 1656-ból.