Heraldikai lexikon/Fog
Névváltozatok: agyar, sárkányagyar (R. Kiss István Turul 1903/2. 54.[1])
dens: fog, cava dentium: udvas fog, evulſio dentium: fog vonás, dentes canini: szem fogak, [d.] molares, maxillares, genuini: záp fogak, dentes primores, tomici: elsö́ metélö́ fogak, dentiens: kinek foga moſt jö, dentifrangibulum: fog törö́ ſzerſzám, fog rántó, dentifricium: fog tiſztító, dentilegus: ki-vert fogú, dentiloquus (Plaut[us]): ki a' fogai ki-húllása miatt roſzſzúl ſzólhat, dentio: fogam hasad, dentiſcalpium: fog vájó, dentilio: fogzás, fog kelés (Pápai/Bod 195.), odontagra: fog-vonó vas, odontalgia: fog-fájás, odontica: fog-fájás ellen-való orvosságok (uo. 429.), broehus: kan fog, kinn ülö́ fogú, kinek az alsó fogai killyebb állanak a' felsö́knél, brochitas: ilkyen foggal meg-rutulás (uo. 86.), dens maxillaris: záp-fog (uo. 386.)
1430. JANUÁR 8. POZSONY. ZSIGMOND KIRÁLY UDVARI BORBÉLYÁNAK, ZÁGRÁBI DABI MIHÁLYNAK, MAGYAR NEMESSÉGET ÉS CZÍMERT ÁD. (Arcanum DVD IV.)
Fog, az állatok szájából kiálló hegyes nyúlványok. Néha önálló címerképként is előfordul. Zágrábi Dabi János, Zsigmod király udvari borbélyának (orvosának) 1436-os címerében a király három kihúzott zápfoga látható. A fog és fogas szerepel egyes mesteralakok nevében is (farkasfog, sárkányfog, fogazott osztóvonal). A fogak azonban leggyakrabban a címerállatok fegyverzetének részeként fordul elő. A címerleírásban ezt a fogú (de: gezahnt) szóval fejezzük ki (pl. vörösfogú ezüst farkas).
A fog és az agyar a védekezés és az agresszió képességét, tehát az erőt szimbolizálja. A kihulló fog a frusztrációt, kasztrációt és mindenféle erővesztést fejez ki. A fogatlan oroszlán a félelmetességétől megfosztott gyenge állatot jelenti. A görög mitológiában a sárkány elvetett fogaiból kölönleges képességű és erejű harcosok kelnek életre, akiket a spártaiak őseinek tekintettek. Negatív értelemben az agyarak az állati szenvedélyek és vágyak jelképei. A kereszténységben a fogak Szent Apollónia atribútumai.