Heraldikai lexikon/Görög heraldika

A görög, illetve a mai és a történelmi Görögország területére eső heraldika viszonylag régi múltra tekinthet vissza, de a címerek használata nem volt szerves része a görög kultúrának, minthogy az ország a keleti, ortodox kereszténység központi területe volt, ahol a nyugati hatások, így a lovagi kultúra sem nyerhetett teret szerves módon.

A görög heraldika fejlődése

Amikor a törökök már végveszélybe sodorták Bizáncot és az egykori birodalom már lényegében csak Konstantinápoly környékére terjedt ki, a törökök pedig európai földön, Drinápolyban rendezték be a fővárosukat, VIII. Ióannész bizánci császár rászánta magát arra, hogy a pápától kérjen segítséget, felajánlva neki a keleti és nyugati egyház egyesítését, a török elleni segítségnyújtás fejében. A császár Itáliába utazott, ahol a szerződést 1439-ben a firenzei zsinaton ratifikálták. A tervből a bizánciak ellenállása miatt végül nem lett semmi. A császárt itáliai útján elkísérte Georgiosz Gemisztosz Pléthón, újplatonista gondolkodó, aki döntő hatást gyakorolt a reneszánsz kialakulására. A császár 1439 augusztusában a zsinaton nyugati mintára legalább két görög nyelvű címeres levelet állított ki, Giacomo di Giovanni Paolo de Morelli(s) és Pancrazio Michele Fedini, firenzei polgárok számára. Nyugati mintára kinevezte őket a familiárisaivá (familiaritás csak Magyarországon létezett, melynek adományozását Zsigmond király vezette be), és megengedte, hogy a címerüket a zászlóikon és a császári jelképeken viselhessék.