Heraldikai lexikon/Hód (heraldika)

Névváltozatok:

fiber: hód, fibrinæ pellus: hód bö́r (Pápai/Bod 273.), castor: hód, Egyſzee 's mind jeles tsillag neve, a' melly ha Pollux társával együtt meg-jelenik, ebbö́l a' hajósok ſzerentsés hajón-járást, ha pedig maganosan láttatik, ſzélvéſz támadást jövendö́lni mondatnak. caſtoreum: hód tökibö́l való orvosság, viroſum caſtoreum: nehéz ſzagú Káſtoreum (uo. 100.)

castor, bièvre, Biber

Rövidítések:

Hód a Bibra-család czímerében (371. ábra). bár. 137

A bestiáriumok szerint a hódot a heréiért vadásszák, melyet orvosságként nagyra értékeének. Ha a hód azt látja, hogy nem képes elmenekülni a vadász elől, leharapja a heréit és a vadász elé dobja. Ha egy másik vadász veszi üldözőbe, megmutatja neki, hogy már nincsenek heréi, ezért megkímélik.

Az angol heraldikában a hódra megy vissza a fiber nevű képzeletbeli lény (mely tulajdonképpen megfelel a heraldikai hódnak). John Bossewell szerint halfarka, kutyateste, liba mellső és kutya hátsó lábai vannak (mivel a vízben is úszik és a földön is jár). Nagyon lassan szalad, és főként a vízben úszik. A bubdája értékes és természetes fehér színű. A vízpartok mentén üregekben él, ahova a vadászok elől elrejtőzik. A harapása értékes gyógyszer.

"R. beareth Verte, a Fiber, Argent. This beaste, Animal est emphibion, because he can live bothe on the lande and in the water, and maketh houses or dennes, arraied with wonderfull crafte, in the brinckes of Rivers, and waters, as Plinie saithe. He is also named Castor, à castrando. For he geldeth him selfe, when he perceiveth that he is persued of the hunter, and bitinge of his stones, which are marveilously good in medicines, layeth them in the sighte of the hunter, knowinge by nature, that he is hunted for the same, and so he escapeth deathe. The whiche Cicero in Scauriana affirmeth: sayinge, that he ransometh him with that parte of his bodyfor whiche he is moste pursued. Juvenall also saithe, that he geldeth him selfe, for the desire he hath to escape. This beast in shape is wonderfull, for his tayle onely is fishe, and all the other deale of his body hathe the fourme of a litle hounde. His hynder feete be as it were feete of an hounde, wherewith especially he goeth on the lande : and his twoo forefeete bene as it were the feet of a Goose, and therewith he chiefely swimmeth in the water. In runninge his is very slowe, Ob ventrem tumidum, & ad terram dendentem. His skinne is full pretious, and properly white." (Bossewell)

hód http://images.vector-images.com/r/lithuania/900 http://images.vector-images.com/img/106/uzusaljai_selo_coa.gif

Hódprém

A hódprémmel valószínűleg már az Árpád-korban is kereskedtek. Az oklevelekben van adat hódász (castorinari), hódfogó vadász (castorinari, hudaz) foglalkozásra. A királyi vadászok szervezetét az oklevelekből is ismerjük, ennek ellenére hódgerezna/prém említésére nem ismerünk példát. A középkorban egyaránt felhasználták a hód gereznáját, szőrméjét, húsát és pézsmáját.^[1]

↑ Vörös István: Árpád-kori prémek és prémvadászok. Csont és bőr. Az állati eredetű nyersanyagok feldolgozásának története, régészete és néprajza. Konferencia, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, XIV. Városliget, Vajdahunyadvár, 2009. november 12-13. 13-14.[1]

[1] Vörös István: Árpád-kori prémek és prémvadászok. Csont és bőr. Az állati eredetű nyersanyagok feldolgozásának története, régészete és néprajza. Konferencia, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, XIV. Városliget, Vajdahunyadvár, 2009. november 12-13. 13-14.[1]

[1]