Heraldikai lexikon/Hangya

Névváltozatok:

formica: hangya, pulſus formicans: hangya módra mozgó ér, fel-verés <pulzus> (Pápai/Bod 280.), formicæ condunt cibum: a' hangyák el-téſzik az ö́ eledeleket (uo. 142.), solifuga: egy mérges fö́ldi pók, hangya (uo. 571.), solpuga: mérges hangya neme (uo. 572.)


Rövidítések:

Plinius szerint (1. sz., Naturalis Historia, 11. könyv, 36.) az indiai dardae tartományban élő hangyák olyan színűek, mint a macskák, de olyan nagyok, mint az egyiptomi farkasok, és a földi barlangokból aranyat hoznak a felszínre. Ezt az aranyat, melyet télen ásnak ki, az indiaiak nyáron ellopják tőlük, amikor a hangyák a hőség miatt az üregeikben maradnak; de még ilyenkor is nagyon harciasak az aranyuk védelmében, kirepülvén és az embert ugyanúgy megszurkálván, ugyanúgy, miként a gyors tevéket is visszavonulásra kényszerítik.

A hangyaoroszlán (en: mermecolion, la: myrmecoleon, formicaleon, formicaleun, mirmicioleon) olyan képzeletbeli lény. melynek a feje az oroszláné, a teste a hangyáél. A bestiáriumokban egy hangya és egy oroszlán, vagy egy oroszlán és egy hamgya leszármazójának tartották. Az egyik verzió szerint azért nevezik hangyaoroszlánnak, mert a porban rejtőzik el, hogy elkaphassa a hangyákat. Ezért a hangyák oroszlánja. A másik elképzelés szerint az oroszlán és a hangya párosodából születik, ezért feje az oroszláné, a teste a hangyáé, melyeknek megvan a maguk természete. Mivel az oroszlánrész húst eszik, és a hangyarész csak a gabonát képes megemészteni, a hangyaoroszlán éhen hal. A hangyaoroszlán története az Ótestamentum fordításának Septuaginta változatából (héber-görög fordításából, Kr. e. 300 körül) eredhet, ahol Jób könyvében (4:11) a héber lajisch szót (az oroszlán vagy tigris kifejezés egy ritka változatát) tévesen fordították le mermecolion, hangyaoroszlán alakban.