Heraldikai lexikon/Józan Lajos
Józan Lajos (Salánk, 1956. II. 12.- ), református lelkész a kárpátaljai Huszton. Anyja Józan Piroska (1916-) (a 12 testvérből spanyolnátha járvány és egyéb betegségek miatt csak 3 leány maradt életben), 1939-ben ment férjhez, akit 1944-ben több magyarral együtt vittek el az oroszok és 1945-ben halt meg egy fehér-oroszországi lágerben. Erről hivatalos értesítést soha sem kapott, ezért hivatalosan nem tudott újra férjhez menni. A megszületett gyermekét nehéz körülmények között egydül nevelte. A felesége hitoktató, egy lányuk van.
Életútja szerkesztés
Iskoláit Salánkon végezte és közben dolgoznia is kellett, mivel az anyja sokat betegeskedett. 15 éves korában lett saját rádiója, és ettől fogva hallgatta a Szabad Európa rádió adásait. A középiskola elvégzése után egy salánki fafeldolgozó üzemben dolgozott. 1976-ban egy vasúti főiskola ungvárra kihelyezett tanfolyamán kezdett tanulni. Egy év múlva a Moszkva-Belgrád és Moszkva-Prága járaton kezdett dolgozni kalauzként, a Moszkva-Csap szakaszon. Az édesanyja betegségének súlyosbodása miatt azonban hamarosan felmondott a munkahelyén. Kalauzként az egyik 1978-as útja során megismerkedett egy moszkvai békekonferenciára utazó Forgon Pál, akkori beregszászi református lelkésszel és püspökhelyettessel, valamint a titkárával, Salamon község lelkészével. 1978. májusában elhatározta, hogy jelentkezik a református lelkészképzésre. A szovjet hatóságok elutasították az egyház kérését, hogy egy másik társával együtt tanulmányait a debreceni vagy budapesti teológián végezhesse. Ezért a korábbiakhoz hasonlóan helyben képezték ki őket. 1981 őszén egy társával együtt tette le a segédlelkészi vizsgát, amit a Szabad Európa rádió is bemondott, ami örömére szolgált. A Szovjetunió utolsó éveiben a KGB még szoros ellenőrzés alatt tartotta az egyházi ünnepek megtartását, noha már nem volt része olyan súlyos üldöztetésekben, mint az idősebb papoknak a sztálini korszakban.
Hamar közkedevelt lett a gyülekezetében, ami kiváltotta a hatóságok nemtetszését. 1982-ben, 26 évesen Déda, Nagy- és Kisbégány, Gut és Balazsér református gyülekezeteinek szolgálatát látta el, öt és fél évig, Nagybégányi székhellyel, ahova csak nagy nehézségek árán sikerült áttelepülnie Salánkról. 1987-től viski lelkész lett. A szolgálatát állandó zaklatások közepette kellett végeznie. 1989 karácsonya után, majd újév után segélyt vitt a romániai felkelők részére, a rendszerváltás után elkezdte a gyermekekkel való foglalkozást, új parókiát épített. 1990 karácsonya előtt részt vett a Tőkés László püspök által összehívott konferencián, melyet Temesvár ostromának első évfordulójára szerveztek. A KMKSZ aktív tagja. Husztra kerülése (1995), majd áttelepülése (1998) után, 1998-tól a helyi KMKSZ-alapszervezet alelnöke. 2011-ben Schmitt Pál, magyar köztársasági elnök a Köztársasági Elnöki Érdemérem kitüntetést adományozta neki.
Munkássága szerkesztés
Hobbija a családfakutatás. Szabad idejében kárpátaljai, magyarországi és erdélyi levéltárakban kutat. Elsősorban a nemesi családok múltja és a helytörténet foglalkoztatja. A családfakutatást nagybégányba költözésekor kezdte, a helyi családok múltjának feltárásával. Teljesen felderítette a Dercsényi, Bodáky, Létay, Galgóczy családok történetét. A tervszerű érdeklődése a téma iránt azonban csak 1994-től, a viski évei alatt fogant meg benne. Elhatározta, hogy egykori lelkész-elődje feljegyzéseinek, valamint az ott élt/élő régi családok történetét tartalmazó kutatómunkája összegzésének felhasználásával megírja a gyülekezet történetét. Időközben Husztra került, így a máramarosi várost is bevonta a kutatási körbe. 1995 óta kutatott Debrecen, Nyíregyha, Nagybánya, Szatmárnémeti, majd Beregszász és Ungvár levéltáraiban. Foglalkozott Esze Tamással és az Esze család eredetével, rátalált az Ung megyében élt barokk poéta, Gyöngyössy István családi eredetére. Eredményeit a Kárpátalja című hetilapban és (tervezett) könyveiben teszi közzé. Tervezett egy családtörténeti művet, Az öt máramarosi koronaváros családjai címmel (Huszt, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget családjai), valamint egy könyvet a viski családok történetéről, és még egyet Kárpátalja régi nemes családjai címmel. Szeretné összegyűjteni a kárpátaljai református gyülekezetekben szolgált lelkészek névsorát is, melyhez sikerült több ezer lelkészről életrajzi adatokat gyűjtenie.
Művei szerkesztés
A HUSZTI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVII-XIX. SZÁZADI IRATAI. [1]
Józan Lajos, Nt.: A kárpátaljai református egyház. = Itt-ott 1990. 115.sz. (2. sz.) 15-17.