Névváltozatok:

betüvel irott szók (Jakab-Szádeczky 1901. 352.), jelmondat (Tagányi 1880. 6., Kempelen I. 108.), czímermondat (Bizonfy Ferenc: Hungarian-English Dictionary. Magyar-angol szótár. Budapest, II. 1886.2 73. [1]), devize (Réthy László ArchÉrt. 1909. 4.[2]), a vért alatti arany szalagban fekete betűkkel jelmondat (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.)

fr: devise, en: motto


Rövidítések:

Jelmondat (esetleg csatakiáltás) látható nagybányai Csengeri Képíró István címeres levelén, a címer alatti vörös kartusban, arany betűkkel: Spero meliora (Remélem a jobbat), mely erős kopottsága miatt már csak a digitális technikával volt kiolvasható. A címert a címerfestő saját maga festette meg.

Jelmondat (vagy inkább csatakiáltás) a címerpajzs alatti vörös kartusban, nagybányai Csengeri Képíró István címerfestő címerében, 1632
Bonyhád címerének jelmondata (helytelenül a pajzs alatti és nem fölötti szalagon látható)

A magyar heraldikán belül a (magyar vagy latin nyelvű) jelmondat szinte elengedhetetlen részeleme a katolikus (fő)papság címereinek (az egyházi heraldika jellegének megfelelően). Ezek általában bibliai idézetek, egyéni hivatáscélt fejeznek ki vagy a reménybeli változásokra céloznak. ("A szeretet soha el nem múlik” (1 Kor 13,8) - Márfi Gyula, veszprémi érsek [1997- ]; "Fortitudo mea Deus" - Az Isten az én erősségem (a zsoltárszöveg, valamint Sopron címerének és jelmondatának parafrázisa, ahonnan a címerviselő is származik), fő mondanivalója, hogy a címertulajdonos püspöki szolgálatát az Istenbe vetett reménnyel, az ő erejéből és érte szeretné végezni - Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát [1989- ]; "A megnyesett fa kizöldül" - Lékai László bíboros jelmondata, aki a kommunista uralom alatt volt esztergomi érsek [1976-1986].)

A 17. századi szimbolikus címerszemléletben elterjedt volt a személyes vagy családi jelmondatok használata. A Zrínyi család Nemo me impune lacessit jelmondata után Zrínyi Milkós Az adtiai tenger... címlapján egy újabbat vett hasznlatba: Sors bona nihil aliud. A jezsuita gimnáziumok termeinek falára is jeles mondásokat kellett függeszteni. A protestáns Comenius is a saját jelmondat választását tanácsolja a frissen házasodott ifjú Rákóczi Zsigmondnak 1651-ben, a Nátán bizalmas beszéde Dávidhoz című allegorikus művében, a bölcs Náthán szerepébe öltözve: „Ha a hősök szokása szerint még nem választottál magadnak jeligét, azt tanácsolom, hogy válassz, és ne halogasd a választást. De milyet? Ne olyat, amilyet a test tanácsol, vagy amilyen az emberi fantáziát csiklandozza, hanem olyat, amely arra figyelmeztet, hogy eszköz vagy Isten kezében, és az Ő művének véghezviteléhez hív és használ. Tehát milyent? Valamit a szent hősöktől.”