Heraldikai lexikon/Képző- és Iparművészeti Lektorátus
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
A Művészeti Alap egyes feladatköreinek átcsoportosításával, bírálati és engedélyezési jogkörökkel a 23/1963. (IX. 21.) számú kormányrendelettel létrehozott, a kulturális tárca felügyelete alatt költségvetési szervként működő művészeti intézmény. (Lényegében egy képzőművészeti cenzori hivatalként működött, a szolialista rendszer és az állampárt szolgálatában.) 1963-tól 1990-ig hatósági jogkörrel működött a képző- és iparművészet, a fotóművészet, az autonóm és az alkalmazott művészet csaknem minden területén. 1990 előtt és után is tevékenységének legfontosabb területe a köztéri, közösségi célzatú műalkotások létrejöttének, létrehozásának koordinálása, az e célra elkülönített, biztosított állami költségkeretek kezelése és felhasználása (kezdetben munkaelosztás, pályáztatás, finanszírozás, engedélyezés a monumentális szobrászat, az épületekhez kapcsolódó, kül- és beltéri, az állandóság igényével elhelyezett munkák beruházásai terén, napjainkban pályázatok meghirdetése, szakvélemények megfogalmazása, finanszírozás). 1974-ig országos hatáskörrel a művészeti kiállítások anyagának jóváhagyása, a képző- és iparművészeti pályázatok elbírálása is feladatai közé tartozott (ezt követően főként az országos jellegű tárlatokat zsűrizte, illetve engedélyezte), valamint 1976-tól, az Iparművészeti Tanács megszűnése után a formatervezés és az iparesztétika területén is kifejtett engedélyezési, bírálói tevékenységet. 1990 óta művészeti szakintézményként tevékenykedik, felkérésre szakvéleményeket fogalmaz meg, pályázati zsűriket hív össze, szakkuratóriumok munkáját hangolja össze, gondozza a művészeti ösztöndíjakat, valamint dokumentációs tevékenységet fejt ki a vizuális művészet ágazataiban. Vezetője 1963-tól Ormos Tibor, 1977-től 1989-ig dr. Pusztai Gabriella volt, 1989 óta Keszthelyi Ferencné, 2008-tól Kertész László. (Wehner Tibor)[1]
http://www.amka.hu/cikkek/hirek_-felhivasok/zavartalanul-mukodik-tovabb-a-lektoratus.html
http://epa.oszk.hu/01600/01667/00004/pdf/MMI_01667_2007_022-025.pdf https://hu.wikibooks.org/wiki/F%C3%A1jl:MMI_01667_2007_022-025.pdf
Az 1960-as évek kezdeményezései után 1970-ben, majd 1974-ben rendelet, illetve minisztertanácsi határozat engedélyezte a városok számára helyi címer létrehozásának lehetőségét. Ekkortól fogva a nagyobb és kisebb települések egymással versengtek, hogy élhessenek a címeralkotás lehetőségével. Az előírás szigorú feltételeket szabott a címerek használatbavételéhez, mely a címertervhez a Lektorátus jóváhagyását követelte meg. Az új címerek azonban a Lektorátus heraldikai felkészületlensége miatt furcsa antiheraldikus, jelvényszerű jelképek lettek, melyek éles bírálatot váltottak ki a napisajtóban és szakmai körökben. A Lektorátus csak Bertényi Iván, Kis magyar címertanának (1983) megjelenése után kezdte képviselni a címertan szempontjait, amikor a címertan képviselői is bekerültek a Lektorátus zsűrijébe, de döntő fordulat csak a pártállam bukása után (1989) következett be.