Heraldikai lexikon/Kelemen Imre
Kelemen Imre (Zalatárnok, 1744 – Pest, 1819. március 26.), teológus, jogász, egyetemi tanár, jezsuita szerzetes; először dolgozta fel a magánjog hazai történetét.
1766-ban lépett be gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányok után a jezsuita rendbe, Kassán hittudományt tanít. Nagy csapásként éri a rend 1773-as feloszlatása, ezután Nagyszombaton kezd jogi tanulmányokat, ahol a politikai tudományokban olyan kiváló, hogy a Mária Terézia által kitűzött díjak egyikéből jutalmazásban részesül. 1785-ben szerez doktorátust. 1776-ban, a győri jogakadémia megalapításakor a magánjog rendkívüli, később rendes tanárává nevezik ki; majd a pécsi intézet ideiglenes aligazgatója. 1786-tól a magánjog tanára Fehérvárott, tanít Gyöngyösön is. 1793-1817-ig a pesti egyetemen oktat Nittray professzor nyugdíjba vonulás után magánjogot és a tiszti írásmódot; a jogi karon a magánjog első hivatásos művelője. Előadásait tanártársai többségétől eltérően nem tankönyvekből, hanem saját jegyzeteiből tartotta. Latin nyelvű munkáit sokáig használták, magyarra és németre is lefordították őket. Három ízben (1796, 1797, 1807) a fakultás dékánja, két alkalommal is, 1799-1800-ig és 1809-1810-ig az egyetem rektora. 1817. november 30-án betegsége miatt nyugdíjazását kérte. Családi élete nem volt boldog, felesége a szüléskor megőrült, évekig ápolták egy bécsi intézetben. Szülőfalujában általános iskola viseli nevét.
Egyik főműve az 1814-ben, Pesten, 4 kötetben megjelent Institutiones iuris hungarici privati (magyarul: Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások Pest, 1822.; 3 köteteben, fordította: Czövek István. Németül: Darstellung des ungarischen Privatrechts Wien, 1818.; 5 kötetben,[1] az akkori magyar magánjog egyetlen német nyelvű összefoglalása). A polgári jog egész rendszerét összefoglaló munka első kötete a bevezetést és a személyek jogát, a második és harmadik a vagyonjogot, a negyedik a törvénykezést tartalmazza. A munka római és német jogi alapokat is felhasználva íródott, világos, érthető stílusban. Úttörő módon Werbőczytől eltérő gondolatmenetet követ. A három kötet a római jog szerint a De personis, De rebus ill. De actionibus címet viseli, ezenkívül tartalmaz egy függeléket a per- és iratformákról. 1814-es kiadásának 3000 példánya azonnal elfogyott. Az elismerő királyi leirat hatására az 1818-as második kiadás elé egy történeti bevezetőt is ír (Historia juris hungarici privati, documentis ac testimonis illustrata quam elucubratus est Budae, 1818.) (Magyarul. A magyar törvény históriája Pest, 1820; fordította nagyjeszeni Jeszenszky Miklós), amely azonban nem a mai értelemben vett jogintézmény-történet (ez akkor még nyugaton sem létezett), inkább politikatörténet. A mű egyes részletei kisebb szakmai vitát eredményeztek a Tudományos Gyűjtemény c. folyóiratban Kövy Sándor és K. (ill. az őt védő tanítványa, Szlemenics Pál) között. A munka hatalmas jelentőségét az adja, hogy összekötő kapocsként szolgál Werbőczy és Frank Ignác magánjogi munkássága és művei között.
Jogi munkáiban sok tételt vett át Huszty Istvántól.
A műveit Czövek István (1777–1828) fordította magyarra. Az egyikben (Czövek István ford: Magyar hazai polgári magános törvényről írtt tanítások… néhai Kelemen Imre… munkája szerint… Pest, 1822. 80-95.) a magyar magánjogi tudomány segédeszközei közé sorolta a filozófiát, római jogot, kánonjogot, az ország régiségeit, a numizmatikát, statisztikát, diplomatikát, históriát, szfragisztikát, heraldikát, stílust (írásmódot), kronológiát, geográfiát, törvényszéki mathézist, kritikát ("rostálás tudomány"). Ezeknek megadta a definícióját és a forrásait is, valamint kívánatosnak tartja, hogy a jogászok ezekben is járatosak legyenek. Külön ismerteti a pecsétek fajtáit, használatát, hitelességét, a pecsételő intézményeket. (96-107.) Megadja a nemességszerzés (152-155.), a nemességigazolás módjait. (165-171.) Foglalkozik a házasság meghatározásával, fajtáival, a házassági akadályokkal, (267-289.), az atyafisággal (cognatio) és fajtáival (289-292.), az ízszámítással (292-294.), az ezzel kapcsolatos házassági akadályokkal (294-295.), a sógorsággal. (295-297.) [2]
Művei szerkesztés
Institutiones iuris hungarici privati. Pest, 1814[3]
Propositiones ex universo iure ungarico, quas in reg, scient. Universitate pestiensi anno 1808. publice propugnacolas suscepit comes Jos. Teleki de Szék, Pestini.
Propositiones ex universo iure ungarico, quas in reg, scient. Universitate pestiensi anno 1812. publice propugnacolas suscepit Ladislaus Piestyánszky, Pestini.
Előadásai után készült kéziratok:
Praelectiones ex historia juris privati ungarici Kelemen Imre conscripsit Stephanus Horvát 1805.
Institutiones juris Hungarici connotavit Josephus Bernát 1808.
Czövek István fordításában: [4]
Jeszenszky Miklós fordításában: [5]
Külső hivatkozások szerkesztés