A kincstárnok (thesaurarius) a 15. század végétől fordul elő a méltóságsorokban. Az ország bárói közé tartozott, akit a Jagelló-korban megilletett a magnificus megszólítás. Ezt a tisztséget gyakran főpapok töltötték be, majd 1528-ban, a Magyar Kamara megszervezése után megszűnt.

Clito Vilmos (1102-1128), Flandria grófjának kincstartója, egy 1840-ben szerkesztett francia kéziratból

Névváltozatok: kincstárnok

comes cameræ: fö́ kínts-tartó (Pápai/Bod 665.), Fiſcus: kosár, tárház, kéntses láda, pénznek való tüſzö́, Orſzág pénze; mert a' régiek a' nagy ſumma pénzeket kosárokba ſzokták vólt rakni. Innen az Orſzág kintseit-is azutánn Fiscusnak hítták. (uo. 276.)


Rövidítések:


Soós Ferenc: Magyarország kincstartói 1340-1540, Bp. 1999.