Heraldikai lexikon/Miskolczy Gergely

roglaticzai Miskolczy Gergely (1605 k.-1652), ötvösmester. Családja a Miskolc nemzetségből, ő maga Miskolc városából származott. Kassán volt ötvösmester, "aranyprímás".

Miskolczy Gergely 1622-1624 között Kassán a választott község, 1632-1639-ben egy–egy évet leszámítva a belső tanács tagja. Az 1647. évi országgyűlésen Keviczky János, Miskolczy Gergely és Varjasi-Nyereggyártó András kassai polgárokat szándékozták perelni, mint olyanokat, akik a városban lakó nemesek ellen leginkább törekednek. 1640-1649-ig látszólag háttérbe szorult, mivel ismételten a „fekete község” tagjai között találjuk, de ebben az időszakban a választott község vezetőjének, a fürmendernek (szószólónak) a posztját töltötte be. Ebben a minőségében voltaképpen közvetített a tanács felé. Fürmenderként mind a választott községben, mind a belső tanács ülésein a saját, valamint a szűk elitnek az érdekeit képviselte, amelyhez ő maga is tartozott. Az 1652. évi tisztséglistában Keviczky János bíró, Miskolczy Gergely első szenátor, Nyereggyártó András második szenátor, Szentkirályi Sebestyén harmadik szenátor. Ők egyfajta triumvirátust alkottak a városban. 1653-ban már nem szerepel a neve, feltehetően az előző évben elhunyt.

1642-ben a feleségével, Tánczos Katalinnal Kassai lakosként szőlőt birtokolt (vagy bérelt) az Abaúj vármegyei Szántón. 1649. május 13-án vagyonos emberként a miskolci református egyháznak egy gyönyörű régi kelyhet és egy ostyatálacskát ajándékozott, Miskolcról való származása emlékéül. Az utóbbira a saját címerét is rávéste.

Irodalom

Szendrei János: A MISKÓCZ NEMZETSÉG. (Második közlemény.) Turul 1884/4. 142-152.

H. Németh István: A hatalom dinamikája. A kassai városvezető elit általános jellemzői (16–17. század). In: A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2010. évi, Kőszegen megrendezett konferenciájának kötete. Budapest, 2011. 311-322. [1]

T. Varga Katalin: A Miskolczy család dokumentumai a Bihari Múzeum gyűjteményében. In: A BIHARI MÚZEUM ÉVKÖNYVE. XV-XVI. Szerkesztette SÁNDOR MÁRIA. BERETTYÓÚJFALU, 2011. 46-68. [2]