Heraldikai lexikon/Nemesség

A nemesség kiváltságokat jelentő rang és jogállás, illetve az ezekkel rendelkező társadalmi osztály volt Európa nagy részén. A középkorban és az újkorban a társadalom uralkodó csoportját alkotta és a fő politikai és gazdasági hatalmat birtokolta. Ma már inkább csak jelképes társadalmi jelentőségű öröklődő rang egyes európai országokban.

Története

A kora középkori európai államok megalakulásakor a nemesek bizonyos kiváltságokat élveztek, amely a többi társadalmi osztály tagjaitól megkülönböztette őket. Így ők intézték az állami ügyeket, az ő feladatuk volt az ország védelme stb. A nemesség eredete és jellege szerint nem mindenütt volt egyforma, néhol békés fejlődés eredményeként jött létre, másutt hódítás útján alakult ki. A nemesi kiváltságok alapját a hűbéri rendszer (feudalizmus) jelentette. Minthogy a hűbéri rendszer az európai országokban különböző volt, a nemesség fejlődése is különbözőképpen történt.

Régiók és országok szerint

Közép-Európa

Németország

A Frank Birodalomban a korai középkorban a nemesség két típusa alakult ki, a születés szerinti nemesség és a hivatali nemesség. Az előbbit az utóbbitól magasabb vérdíj (Wehrgeld) különböztetett meg. A született nemesek a szabadok osztályának azon nemzetségeiből kerültek ki, amelyekből a királyok és fejedelmek származtak. A hivatali nemesség a királyi hivatalokon és katonai szolgálaton alapult és a püspökök és hűbéres nagybirtokosok tartoztak hozzá. A középkor folyamán ez a két nemesi osztály egy rendbe olvadt össze, a szabad lovagi rendbe, amelyhez való tartozást a nemesi származáson kívül a nemesi birtok és a lovagi katonai szolgálat adta meg. A szabad lovagi rendből fejlődött ki később a magasabb rendű nemesség, míg az úgynevezett alacsonyabb nemesség a nem szabad lovagok, a miniszteriálisok osztályából alakult ki, akik alatt az uralkodók és főurak szolgálatában álló nemeseket kellett érteni, akik vagy katonai szolgálatot vagy magasabb rendű hivatali teendőket végeztek.

Magyarország

A feudális jog alapján kétféleképpen lehetett nemességet szerezni, ún. eredeti és származékos módon. Előbbihez tartozik

a királyi adomány (donatio, birtokadományozás),
a nemesítő levél (birtok nélkül),
a fiúsítás,
a fiúva fogadás,
a törvényesítés és
az ünnepélyes honfiúsítás.

A származékos alapesete az, hogy minden nemes apának törvényes házasságból született gyermeke "minden külön értesítés helyett" maga is nemes lett. Egy nemesi oklevélben részesülő esetében ez azt jelenti, hogy sem ő, sem az apja előtte nem volt nemes. A nemesség szerzését ugyanis a hiteles helyeken kihírdették, és a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben rögzítették, eminek időpontjáról a család féltve őrizte nemessége igazolását.

Irodalom

Ölyvedi Vad Imre: Nemességi könyv. Szeged, 1910. (A nemességi ismeretekkel és alapfogalmakkal foglalkozik.)

Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 1993. (több mint 9800 családnevet - nemcsak nemes családokét - tartalmazó történeti és etimológiai szótár rengeteg utalással).

Pataky Lajosné: Családnévmutató a MOL-ban őrzött családi levéltárak és gyűjtemények irataihoz (1526-1945). Budapest, 1981.

Nyulásziné, Straub Éva: A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti címereslevelek jegyzéke. Budapest, 1981. (Több mint 1600 címereslevél leírását teszi közzé)

Nyulásziné, Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények, 63. (1995) 1-2. sz. 167-181. pp. (sok levéltári forrásanyagot, utalást ad meg, főleg a nemes családok kutatásához nyújt adatokat)

Siebmacher: Das grosses und allgemeines Wappenbuch. (több mint 70 vaskos könyv, amely felöleli Közép- és részben Nyugat-Európa német nyelvterületű valamennyi jelentősebb nemes családját. Rövid családtörténetet, címerleírást közöl, sok utalással. Külön táblázatokon pedig címerképeket) A sorozaton belül:

Die Wappenbuch des Adels in Ungarn I-V. Bd. Nürnberg, 1885-1894.

Der Adel von Siebenbürgen. Nürnberg, 1898.

Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, 1899.

Hanns Jäger Sunstenau: General Index zu dem Siebmacher'schen Wappenbüchern 1605-1961. Graz, 1964. (Általános névmutató a Siebmacher-féle címereskönyvekhez)

Tagányi Károly jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udvari kancellária fölállításáig található herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek. Budapest, Országos Levéltár 1886.

Tagányi Károly-Pettkó Béla: Pótlék Tagányi Károly nemesi jegyzékéhez. Budapest, 1888. (Melléklet a Turul VI. évfolyamához)

Karl Fridrich Beniamin Leupold: Algemeines Adels-Archiv der österreichischen Monarchie : welches in alphabetischer Ordnung alle reichsfürstliche Häuser, reiches und erbländisch gräfliche und freiherrliche Geschlechter, auch ritterliche und adeliche Familien die an iezt in den gesammten kaiserl. königl. Erblanden in Ungarn, Bömen, Dalmazien, Kroazien, Sklavonien, Gallizien, und Lodomerien, dann Oesterreich, Steiermark, Kärnten, Krain Toskana, Siebenbürgen, Mären, Niederlanden, Schlesien, Mailand, Tirol, Görz, Gradiska, Triest ie. in vorzüglichen ansehen sind darstellet. Wien, 1789

Karl Friedrich von Frank zu Döfering: Alt Österreichisches Adels Lexikon. Wien, 1928

http://real.mtak.hu/10488/1/Ballab%C3%A1s_A%20magyar%20nemess%C3%A9g%20t%C3%A1rsadalmi%20tagol%C3%B3d%C3%A1sa%20%2816-20.%20sz%C3%A1zad%29.pdf

Levéltári források

Családtörténeti (genealógiai) gyűjtemények

A Magyar Országos Levéltárban őrzik a Családtörténeti Cédulagyűjteményt az A 131 jelzet alatt. Ezt a gyűjteményt nevezik a Levéltárban Illéssy-patikának. Készítője, Illéssy János arra törekedett, hogy a nemes családok nemességének tényét bizonyítsa, ezért megadja az illető családra vonatkozó és a Magyar Országos Levéltárban közel száz fondban és állagban található iratok jelzetét (megjegyzendő, hogy sok esetben más levéltárra is utal a cédulagyűjtemény). A cédulagyűjtemény korábbi része, amit szintén Illésy készített, irodalmi utalásokat is ad (Turul - heraldikai és genealógiai folyóirat, Századok, családtörténeti művek). Ezeket az irodalmi utalásokat azok, akik Illésy halála után a gyűjteményt kiegészítették, általában nem jegyezték fel. Az 1990-es években - a könnyebb kezelhetőség végett - a százezres nagyságrendet meghaladó cédulagyűjteményt számítógépre vitték. 1997 óta viszont már CD ROM-on is beszerezhető.

Szintén a Magyar Országos Levéltár őrzi Pataky Károly genealógus kéziratát, amely elsősorban erdélyi, másodsorban és kisebb mértékben magyarországi nemes családok genealógiai adatait tartalmazza, a családnevek betűrendben követik egymást. Ezek az adatok bibliográfiai, illetve levéltári jelzetekkel vannak kiegészítve. (Levéltári jelzete: A 133 - Filmtári helye: B 1583-B 1585 dobozok).

Az ún. Peláthy "Heraldika" iroda különböző családok nemességének kutatására vonatkozó betűrendben elrendezett XVI-XX. századi iratokat tartalmaz. (Levéltári jelzete: R 272 - Filmtári helye: B 1534-B 1563 dobozok).

Ide sorolható még az ún. Daróczy-gyűjtemény, amely talán az Illéssy-patika mellett a legteljesebb genealógiai gyűjtemény. (Filmtári helye: 40593-40684 dobozok. Az eredeti, kéziratos anyagot a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Levéltárában őrzik. 1092 Budapest, Ráday u 28.).

Sajnos nem ritka eset, hogy az irat, amelyre az Illéssy-féle cédulagyűjtemény, illetve a Pataky-féle genealógiai gyűjtés utalnak, a Magyar Országos Levéltárban két alkalommal keletkezett tűzvészben megsemmisült (1945-ben kb 3000 folyóméter, 1956-ban viszont 8765 folyóméter irat égett el, pl. az Erdélyi Tábla anyaga, sok bírósági, igazságügyi és jogügyi szerv irata, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irattára, valamint sok családi levéltár stb.). A megadott jelzetek alapján az irat a Magyar Országos Levéltár I. emeleti kutatótermében - a kutatási szabályzatnak megfelelően - kikérhető és kutatható. Megjegyzendő, hogy sok egyéb családtörténeti vonatkozású irategyüttes már mikrofilmen megtalálható, a Reprográfiai Osztály óbudai kutatótermében kutatható.

Ha más levéltárra (múzeumra, könyvtárra, gyűjteményre) utalnak a fent említett genealógiai gyűjtemények (pl. valamelyik megyei levéltárra), és nem őrzik a megfelelő irat mikrofilmmásolatát a Magyar Országos Levéltár Filmtárában, akkor a kutatónak személyesen vagy levélben kell az illető intézményhez fordulnia. Pl. Nagy Iván gyakran hivatkozik a Collectanea Heraldica c. forrásra, ez az OSZK Fol. Lat. 127 sz. alatt található, és 18. század végi-19. század eleji rézmetszetes címerábrákat tartalmaz. Sokszor a megadott forrásőrző intézmény ma már külföldön van. Ez fölöttébb nehezítheti és költségessé teheti a kutatást. Az is előfordulhat, hogy a 70-80-100 évvel ezelőtt feltüntetett jelzetek ma már nem használhatóak. A levéltár anyagát átrendezték, az irat elveszett, megsemmisült stb. Ezekkel a nehézségekkel a kutatónak mind számolnia kell.

Megyei nemesi iratok (és közgyűlési jegyzőkönyvek). A közgyűlési jegyzőkönyvekben a nemesség kihirdetéséről, birtokadományozásról, rangemelésekről vannak bejegyzett adatok. Annak a megyének a jegyzőkönyveiben kell kutatni, ahol a kihirdetés, adományozás stb. történt.

Genealógiai táblák, 13-19. század. Kézirat az országos Levéltárban. Mutatót is tartalmaz. Minden családhoz egy "P" jelzet van rendelve, az iratok levéltári csoportját jelöli. Ezen iratoktöbb más családra is tartalmaznak adatokat. A mutatóban a rokon családok a fő P-jelzet számával kapcsolódnak.

Genealógiai tabellák XIII-XIX. század (MOL P szekció) (Filmtári helye: B 1431-B 1470. dobozok). Csak a birtokos nemesség családfáit őrzik ezek az iratok.

Genealógiai tabellák XVI-XIX. század (Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára) Levéltári jelzete: F 6 - Filmtári helye: B 1470-B 1471. dobozok.

Genealógiai tabellák XIV-XIX. század (Bírósági Levéltárak, Levéltári jelzete: O 59 - Filmtári helye: B 1471- B 1473. dobozok). Többnyire a Processus tabulares (Jelzete: O 18), valamint az Acta post Advocates (Jelzete: O 69) c. állagokból kiemelt és kimásolt genealógiai tabellákat, illetve betűrendes mutatókat tartalmazza. Az O 58. állagban szintén vannak genealógiai tabellák, ezek még nincsenek mikrofilmre véve, így eredetiben kaphatja kézhez az érdeklődő.

Forrás

(1911–1935) Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság.