Heraldikai lexikon/Pajzsosztás

Fő címermező-címrábra.svg

Névváltozatok:

felosztási minta (Nagy Iván 1872-1875. 20.), pajzsrészek


Rövidítések:

"[Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica című művének XIV. fejezetében] Említi a kereszteket, az András-keresztet, aztán a pólyákat, fascia stb. Most már nagy rendet kell tartani – úgy mond – a mezőkben, helyekben, a punctumokban, az egymásután való rendben; hajdan ezekre nem ügyeltek. Némelyek a mezőket vagy a mezők részeit sajátos nevekkel nevezik, különösen a francziák, így van aztán a tisztesség helye, honoris, a czímer arcza, locus faciei, a köldökpaizs helye, locus umbelici, alsó, felső, közép, jobb, bal részek stb. Vannak némely kis részletek is a paizson, melyek hol a méltóságra, hol a hivatalra tartoznak, néha a házassággal járnak stb." (Deák Farkas: Az első magyar czímertan. Turul, 1883/3.[1])

A pajzsfelosztás kilencedei és vizsgálati felülete (ABCD), csücsköstalpú és háromszögű pajzson szemléltetve. A pajzsfelosaztás részei: 1. főhely, 2. díszhely, 3. a pajzsfő hátsó része (tarkóhely – Sz. L.), 4. a pajzsderék eleje (kézhely – Sz. L.), 5. boglárhely, 6. pajzsderék bal oldala (könyökhely – Sz. L.), 7. a pajzstalp eleje (lábhely – Sz. L.), 8. a pajzstalp közepe (köldökhely – Sz. L.), 9. a pajzstalp hátsó része (bokahely – Sz. L.)
1-2-3: pajzsfőhely, 4-5-6: pólyahely; 7-8-9: pajzstalphely; 1-4-7: jobb oldal (hasáb); 2-5-8: cölöphely (középső hasáb); 3-6-9: bal oldal (hasáb); 1-5-9: harántpólyahely (A-D); 3-5-7: balharántpólya-hely (B-C)
Mellettük: Pápai Páriz Ferenc Sz. L. által rekonstruált 1695-ös vágódiagramja, a pajzs felosztása kardvágások által (Pápai Párizs Ferenc: Ars heraldica. Kolozsvár, 1695. XIV. fejezet, 156. l.) Pápai Páriz a pajzsmező osztási irányait megfelelteti a bajvívás (7) vágásainak, ami egyezik a magyar szablyavívás egyik formagyakorlatának, a Hétvágásnak a nevével. Ezzel a magyar víváselméletnek is az egyik úttörője. Ha a pajzsot átlósan jobbról balra vágják (ab adverſarii latere dextro ad ſiniſtrum, diagonaliter), ez megfelel az első vágásnak (caesio Prima), ha vízszintesen metszetik (ad diametrum), ez a második és negyedik vágás (Secunda & Quarta); ha függőlegesen hasítaják (ad lineam perpendicularem deſcendentem), ez a harmadik vágás (Tertia), ha az ellenség bal térdétől a jobb válláig szelik (ſi verò enſem à ſiniſtro hoſtis genu ad dextrum circiter humerum feras furſum), ez a hamis negyedik vágás (falsa Quarta), a vállaktól lefelé menők pedig (è transverſo verò ab humeris desſendentes caesiones) a fattyúvágások (Baſtardici) megfelelői.
A pajzsfelosztás részei Nagy Ivánnál (1872-1875. 29.)

Nagy Iván szerint: "a-b a paizs párkánya = felső széle, c-d a paizs alsó széle. Továbbá ha most ezen paizsot a két hárántos [vízszintes] vonal nélkül csupán függőlegesen osztva nézzük: az A D G jobb oldali hasáb, a B E H közép hasáb, a C F I baloldali hasábnak nevezhető.
Az ujabb időkben különösen a fejedelmi czimereknél több czimer öszvesítése által még több udvarokra felosztott czimerpaizsokat is láthatunk, ezeknek leírhatása (blason) végett. 23. ábra egy 15 részre osztott paizst mutat.
Ezen ábránál az 1. 2. 3. a fölep = Oberrand, Hauptrand, Chef

4. 5. 6. a díszrész
7. 8. 9. az öv
10. 11. 12. a köldök
13. 14. 15. a talap, Unterrand, Fussrand, Champague."
(Nagy Iván 1872-1875. 21-22.)