Heraldikai lexikon/Pierre Choque
Pierre Choque (1450 k.–1530), herold. A neve előfordul Pierre de Breton alakban is. Breton származású kisnemes, a királyné főheroldja (roi d’armes) volt, ezért a tisztségének megfelelő Bretagne hivatali nevet kapta. Heroldként, íróként és költőként mindig a bretagne-i hercegnő szolgálatában állt, azután is, amikor úrnője francia királyné lett. Dobosy az ún. rhétoriqueur-ök közé sorolja, ahhoz a művészeti körhöz, amelyet a francia irodalomtörténet a középkor és a reneszánsz kulturális határán álló, az uralkodói udvarhoz szorosan kötődő költők megnevezéseként használ. A francia királyné megbízásából vett részt az egyik utolsó középkori keresztes hadműveletben, melyet a francia flotta a Velencei Köztársaság megsegítésére indított, amikor az 1499-től a törökökkel hadban álló Signoriát támogatta birtokainak védelmében. A bretonok által felszerelt Marie la Cordelière hadihajó 1501-es hősies helytállásáról a Germain de Brie által írott prózai latin szöveg francia fordítását és költeménnyé való átdolgozását Choque készítette el, akinek a feladata már ekkor is úrnőjének tájékoztatása volt, akárcsak egy évvel később, Candale-i Anna (Anne de Foix) magyarországi házassága és utazása kapcsán, akit a hercegnőnek II. Ulászlóval 1502-ben tartott esküvőjére Budára is elkísért. 1514-ben reá bízták úrnője, Bretagne-i Anna királyné temetési ceremóniájának megörökítését, amelynek számos kézirata maradt fenn, több ezek közül illuminált változatban.
Művének Magyarországra vonatkozó második része három dokumentumban (másolatban) maradt fenn (Párizs, Velence, London).
P1: Ms. fr. 90. ff. 1–4. (Párizs, Bibliothèque nationale de France) A párizsi kézirat a 16. század elején keletkezett (dátuma: Buda, 1502. december 16.). Mai formájában négy folio közli Choque magyarországi útleírásának egyetlen teljes szövegét. Nem tartalmaz képi illusztrációkat, de kihagyták a miniatúrák helyét, melyek azonban nem készültek el. Ez a változat szolgált az első szövegkiadások alapjául (Le Roux de Lincy 1861, Marczali Henrik).
P2: Ms. fr. 90. ff. 5–7. (Párizs, Bibliothèque nationale de France) A velencei kézirat Pierre Choque itáliai útleírásának egyetlen ismeret szövege. (Dátuma: Velence, [1502. augusztus] 17.) Később, az időrendet figyelmen kívül hagyva, megcserélve és folytatólagos számozással kötötték össze a magyarországi utazást leíró P1 jelzetű szöveggel. IllumináltA kézirat, 112 színes címerpajzsot tartalmaz a velencei Signoria városaiban élő nemes és polgárcsaládok címereivel.
P3: Ms. fr. 22330. pp. 319–337. (Párizs, Bibliothèque nationale de France) A csonka londoni kézirat a BL Stowe 584. jelzetű londoni kézirat 17. századi csonka átirata. A másoló nem használta a londoni dokumentum ff. 71v.–72, ff. 78–78v. lapjait. A másolat nyelvezetében nem mindig követi a londoni eredetit, több kihagyás, betűátírás található benne.
L: Stowe 584. ff. 69–78v. (London, British Library) A londoni kézirat (British Library, BL Stowe 584. Ms. fr. 22330. pp. 319–337.) a 16. században készült, csonkán és datálás nélkül maradt fenn. Ez a magyarországi útleírás egyetlen, képekkel is illusztrált változata (7 címerábrázolás, 8 iniciálé, 3 egész oldalas, 8 kisebb miniatúra). Utólag kötötték egybe Pierre Choque, Bretagne-i Anna francia királynő 1514-es temetéséről szóló másik művével („Commemoration et advertissement de la mort de Anne, deux foiz Royne de France, Duchesse de Bretaigne”,11 ff. 1–68v.), annak kiegészítéseként. Már 1774-ben is csonka volt, majd a tulajdonosa, Charles de Rohan herceg halála után, 1788-ban eladták, 1818-ban már az angol Richard Buckigham tulajdonában volt, végül 1883-ban vásárolta meg a British Library. A szöveget (franciául és magyar fordításban) és a képeket elsőként Györkös közölte (2016) teljes egészében.
A velencei kézirat végén, mely Candale-i Anna útjáról számol be, ezt írja: "Felséges asszonyom, bocsásson meg, hogy ilyen közvetlen módon írok Önnek, de azt a tiszteletteljes megbízatást kaptam Öntől, hogy figyeljek meg mindent, ami ezen az úton történik és tudassam Önnel a mondott hölggyel szembeni tiszteletadás módjait. Ugyanakkor, mivel új herold vagyok és elég rossz festő, ha talál valami rosszat úgy az írásomban, mint a képeimben, kérem, bocsásson meg ez egyszer! És máskor majd jobban fogok igyekezni, Isten segítségével, akihez azért fohászkodom, hogy adjon Önnek jó és hosszú életet.
Íródott Velencében a 17. napon [1502 augusztusában]." (Györkös fordítása, 2016. 128.)
-
A francia és magyar uralkodópárok címerei a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 69.)
-
Az Annát üdvözlő Expectata veni felirat Zenggben a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 70.)
-
Szlavóniai táj, halakkal a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 72.)
-
Magyar arisztokrata női viselet a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 73.)
-
Polgári és paraszti női viselet a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 78v.)
-
Anna királyné koronázási jelvényei a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 75v.)
-
A budai várpalota oroszlános kútja a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 77.)
-
„Sárkány és sárkányfej” Mátyás király könyvtárából a londoni kéziratban (BL. Stowe, 584. f. 78.)
"A miniatúrák egy része címerábrázolás – érthető, hogy a heroldi tisztséget betöltő Pierre Choque élénken érdeklődött a címerek iránt, ahogy azt már itáliai beszámolójában is számtalan helyen képi formában rögzítette. A magyarországi dokumentumban mindjárt az első lapon (fol. 69.) bemutatja a francia, a francia-bretagne-i hasított címert, Ulászló címerét, s végül Ulászló és Foix-Candale-i Anna hasított címerét. Később (fol. 72.) három magyar vonatkozású pajzsot: a tévesen Dalmáciának tulajdonított hármas halmon kettős keresztet (du royaume de Dalmas qui porte de gueulles a une double patée fichée de sable et sur ung roc de
sinople en poincte), a tévesen Horvátország címerének nevezett, valóságban Dalmáciát jelképező azúr alapon arany leopárdfejeket (de Crevasie qui porte d’asur a trois testes de leopard arrachées d’or, couronnées de mesmes, languées de gueulles), s végül Ulászló négyelt címerét, rajta boglárpajzson a Jagelló sassal (de toutes les principaustés cy devant declairées, sauf que sur le tout y avoit les armes du royaume de Pollanie, lequel estoit de gueulles a ung aigle d’argent membrée, couronnée d’or). A P1 szövegéből kiderül, hogy Choque megfestette még Magyarország nyolcszor (sic!) vágott címerpajzsát (du royaume de Hongrie, qui porte face de huit pieces d’argent [et] de gueulles) és a cseh címert is (du royaume de Bouesme, qui porte de gueulles a ung lyon d’argent armé, couronne languée, a la queue fourchée et noué d’or), ezek azonban a londoni kézirat elveszett oldalain találhatók.
A miniatúrák más része az írott szöveg képi illusztrációja, ahol a Foix-Candale-i Anna elé érkező magyar hadsereget (előtérben Hunyadi-címeres lobogót hordozó lovas, mellette valószínűleg maga Corvin János, fol. 70v.), a királynőt és kíséretét (fol. 71v.), a szlavóniai táj (fol. 72.), vagy a budai udvar egy-egy jellegzetességét (pl. „sárkány és sárkányfej” a Mátyás-könyvtárból, fol. 78.), a korabeli nemesi (fol. 73.) és polgári női viselet (fol. 78v.), vagy egy lovagi torna ábrázolását (fol. 77v.), Anna koronázási jelvényeit (fol. 75v.) találni. Ezek közül kiemelkedik a budai várpalota oroszlános kútjának ábrázolása, amelyből – a menyegzői alkalomra való tekintettel – bor folyik (fol. 77.). Tudomásom szerint ez a híres kút egyetlen képi ábrázolása." (Györkös 2014 [1])
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Choque
https://hu.wikipedia.org/wiki/Candale-i_Anna_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9
Művei
szerkesztésDiscours des cérémonies du mariage d'Anne de Foix, de la maison de France, avec Ladislas VI, roi de Bohême, de Pologne et de Hongrie. Ed. et comm. par Antoine Le Roux de Lincy. Bibliothèque de l’Ecole des Chartes 22. (1861) 156–185., 422–439. [2]
Irodalom
szerkesztésDobosy Tibor: Pierre Choque, Anna magyar királyné francia kísérője. Bp., 1940.
GYÖRKÖS ATTILA: Pierre Choque Magyarországról szóló francia útleírásának (1502) kéziratai és képi ábrázolásai. In: Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. II. kötet. Szerkesztette: Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél. Budapest–Debrecen, 2014. 543-550.[3]
Györkös Attila: Reneszánsz utazás. Anna királyné 1502-es fogadtatásának ünnepségei Észak-Itáliában és Magyarországon. Attraktor, Máriabesnyő, 2016.[4]