Heraldikai lexikon/Sün

Névváltozatok: tüskésdisznó (Kovács Éva MűvTört. Ért. 1982/2. 91.[1])

erinaceus, echinus: sül diszno, tövisses diszno (Szikszai Fabricius 1619. 91.[2]) echinus campeſtris: sül-diſznó, [e.] marinus: tengeri tövises diſznó hal <gömbhal> (Pápai/Bod 225.), erinaceus: sül-diſznó ſzabású állat (uo. 238.), hericus: sül-diſznó, töviſes-diſznó, herinaceus: sül-diſznó (uo. 303.), hyſtrix: sül-diſznó, tengeri tö́viſes diſznó (uo. 309.)

histrix, hérrisson, Igel

fr: eriçon, heriçon, en: hedgehog, herison, urcheon, la: herinacius, echinus, ericio, hericus

Rövidítések:

Általában úgy ábrázolják, hogy egy szőlőtőkére mászik, vagy a tüskéin gyümölcsöket (szőlőt, almát) visz. A kinézete egy fiatal disznóhoz hasonló, de a testét teljesen befedik az éles tüskék vagy tollszárak, melyek a vészhelyzetben megvédik. A szüret idején felmászik a szőlőtőkére és lerázza a szőlőszemeket, majd meghempereg bennük, hogy a hátára tűzze őket. (Sevillai Izidor) Ezeket haza viszi a kicsinyeinek. Egyesek almákat (Plinius) vagy fügéket említenek. A megfőzött sünnt orvosságként lehet használni. Ha veszélyt érez összegömbölyödik és visító hangot ad ki, hogy elijessze az embert. A sün képes megállapítani a szélirányt. Ha a szél északról fúj, az odúja északi üregét zárja le. Páduai Szent Antal (12-13. századi prédikációk) a vétkezőkhöz hasonlítja. A sün makacs vétkező, melynek egész testét a vétkek tüskéi borítják. Ha valaki meg akarja győzni arról, hogy vétkezett, azonnal összegömbölyödik, hogy elrejtse a vétkét.

Sün van a Frendl-család czímerében (373. ábra). Bárczay 138.