Heraldikai lexikon/Skerlecz Ferenc

Skerlecz Ferenc (1731–Olad, 1802. 10. 10.), helytartó, udvari tanácsos, a Szent István Rend lovagja, második heroldja (1769-1776), Békés vármegye főispáni helytartója (1783–1785). Feleségül vette nemeskéri Kiss Rózát (1739–1822), nemeskéri Kiss Sándor és királydaróci Daróczy Zsófia lányát, akitől számos gyermeke született.

Zágráb vármegyei családból származott. Jogi tanulmányait és gyakorlatát a királyi kúriánál teljesítette. Ezután a magyar királyi udvari kancellária expeditora, ugyanitt gróf Nádasdy Lipót személyi titkára (secretarius domesticus). A halála után hivatali utóda, erdődi gróf Pálffy Miklós is a szolgálatában tartotta. Előléptették valóságos kancelláriai titkárrá (actualis secretarius aulicus), és egyidejűleg a Szent István-rend írnoka (1764-1769) is volt. 1769. január 18-án helytartótanácsi tanácsos lett, december 11-én már helyettes iroda-igazgató. Gróf Balogh László nyugalomba vonulásával 1775. február 20-án formailag is irodaigazgatóként működött.

Foglalkozott többek között a szempci (később tallósi) javítóház, a pozsonyi zálogház kérdéseivel és a helytartótanács sokrétű ügyeivel (éves és havi jelentések; a tisztviselők felvétele, kinevezése, fizetése, nyugdíjjogosultsága; a rang- és címadományozás, nemességvizsgálat, az uralkodócsaládot érintő kérdések [pl. II. József átutazása]; 1783-tól a külföldön tanuló protestánsokkal kapcsolatos ügyintézés, és a katonáskodás alóli felmentések). Állandó feladatain túl több bizottság tagja volt. Balogh László irányítása mellett Kvassay Józseffel együtt kidolgozta a helytartótanácsi regisztratúra munkautasítását, amit Mária Terézia is elfogadott, és 1770. július 6-i rendeletével adott ki. A jezsuita rend feloszlatásakor 1773 novemberében a helytartótanácsban belül Fekete György országbíró elnökletével tanulmányi bizottságot állítottak fel, amelyben Skerlecz is helyet kapott. 1774 januárjától azonban - a Kressel-féle udvari tanulmányi bizottság létrehozásával - csak formai feladatokat láttak el, majd a helytartótanácsi tanulmányi bizottság alosztályaként 1775-ben létesített ún. iskolabizottság munkájában is részt vett. Gróf Balassa Ferenc vezetésével a népiskolák ügyeit intézték (helyi vizsgálatokat folytattak a reform előkészítéséhez, kérdőívet vettek fel az egyes iskolákról, alapítványokról), majd működésüket az 1777. augusztus 2-án kiadott Ratio Educationis szüntette meg.

Helytartótanácsi tanácsossá történt kinevezése évében (1769) a Szent István-rend heroldja lett. A címernöki feladatot 1773-ig teljesítette, amikor érdemei jutalmaként a rend középkeresztes lovagja lett. Vásonkeöi gróf Zichy Károly Győr vármegyei főispáni kinevezésével Békés megyében üresedés állt elő. II. József 1783. július 28-án Skerlecz Ferencet nevezte ki a főispáni hivatal adminisztrátorává. Beiktatására egy évvel később, 1784. június 30-án került sor. A kinevezésről szóló királyi diploma felolvasása után letette az esküt és megtartotta székfoglaló beszédét, majd megerősítette a vármegyei tisztikar tagjait korábbi hivatalaikban. A beiktatási ceremóniát a gyulai plébános köszöntője zárta. Hamarosan, 1785 tavaszán azonban gróf Teleki Sámuel lett az újonnan kinevezett főispáni helytartó. Skerlecz „mint afféle nagy úr, s valóban elfoglalt főtisztviselő" egyébként sem szakíthatott volna túl sok időt a Bécstől távol eső vármegyére. Visszatért a helytartótanácshoz és később irodaigazgatóként 1797. 2. 24-én, 3000 forintos évi fizetése változatlan megtartása mellett vonult nyugalomba. Négy év múlva, egyhónapi betegeskedés után halt meg. A helytartótanácsi munkájában fia, József (1766–1835) követte.