Heraldikai lexikon/Szent György Lovagrend

Névváltozatok: Szent György vitézek (Balogh Jolán ArchÉrt. 1929. 144.[1])
Rövidítések:

A magyarországi Szent György-társaságot az Anjou-házbeli I. Károly magyar király alapította 1326. április 24., Szent György napja előtt, amikor a rend statútumainak fennmaradt példánya kelt. A rend alapítása a királyi uralom megszilárdítását követő események sorába illeszkedett. Károly 1318-ban kötött házasságot Luxemburgi Beatrixszal és ezekre az évekre tehető a királyi udvar első lovagi tornáinak megszervezése. Talán az sem véletlen, hogy 1326-ból maradt fenn az első címeradományozás is. A Szent György nevét viselő lovagok testvéri egyesülete Boleszló esztergomi érsek, valamint a győri, nyitrai, pécsi, boszniai, váci, egri és veszprémi püspökök, továbbá a pannonhalmi apát és más egyházi vezetők beleegyezésével az esztergomi káptalan tanúsága mellett megalkotta a társulat alapszabályait, majd I. Károly király jelenlétében és akaratából kiegészítő cikkelyeket fűztek hozzá. Az oklevélnek ezt a két jól elkülönülő részét más-más kéz írta. Nem tudjuk, hogy az alapítás mennyivel előzhette meg az oklevél születését, de az bizonyos, hogy az alapítólevéllel megszületett Európa legkorábbi világi – tehát nem egyházi jellegű – lovagrendje. Az oklevélen függő, pajzs formájú pecsét a lándzsáját a sárkány torkába döfő, lovas védőszentet ábrázolja, párhuzamait lényegében a kor lovaspecsétjei jelentik. Hiányosan fennmaradt körirata: ... MILITVM ...T.GEORGIE ...

A rendalapítás a dinasztikus propaganda céljait szolgálta. A tagok az országot fenyegető hitetlen pogányokkal szembeállított keresztény lovag erényeit gyakorolták: a király őrzésére, a lovagtársak segítésére, a kölcsönös szeretetre esküdtek fel, szigorú vallási előírások keretében. Az ötven felesküdött tag évente háromszor köteles volt összegyűlni, és udvari tartózkodásaik idején együtt kellett étkezniük. Leírt viseletük – csuklyás, térdig érő, fekete köpeny, a mellrészen jelmondattal – inkább egyházi hatásra utal még, mintsem világi lovagrendre. A minták között szerepük lehetett az egyházi lovagrendi szervezeteknek, például a johannitáknak, ahogy a vallásos társaságok, fraternitások hatása is nyilvánvaló. A szabályzat jó néhány cikkelyének mintája itáliai városi szabályzatokkal mutat hasonlóságot. A rend működéséről az alapítólevélen kívül nem maradt forrás, így az feltehetően rövid életű volt. Ez azonban a tipikus európai gyakorlathoz áll közel, a lovagrendek többsége a 14–16. században rendkívül rövid ideig működött, amelynek oka az alapítások politikai jellegében kereshető.

Európa más részein röviddel később hasonló intézmények alapítására került sor. 1330-ban XI. Alfonz, Kasztília és León királya életre hívta a Pólyarendet, amelyet a ma is létező angliai Térdszalagrend követett. A 14. században az osztrák hercegek és a Luxemburg-ház uralkodói sem maradtak ki a rendalapításokból. IV. Károly császár a Csat társaságát, fia, Vencel cseh király pedig a Kendőrendet alapította. 1381. december 1-én, nápolyi koronázásának előzményeként III. Károly király (a Későbbi II. vagy Kis Károly magyar király) a nápolyi Csomórend és a magyar Szent György Rend mintájára (melynek ő is tagja volt) létrehozta a Hajórendet, mely már az alapítója halálát követően kezdett feledésbe menni.

Az oklevél a Mikolai család levéltárából került a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagába, majd a Magyar Országos Levéltárba. Az 1326. évi alapítólevél hasonmása, eredeti latin szövege és magyar fordítása megjelent az Archív Kiadó gondozásában 2008-ban (Magyar Történelmi Archívum). (Rácz György [2])

„Mi, Szent György Testvéri Lovagi Társasága, értesítünk minden jelenlévőt, akit az illet. Bármit cselekedjenek is az emberek, mindenkor meg kell vizsgálni nemcsak magát a tettet, hanem szükséges ítéletet mondani annak célja fölött is, ezért az isteni ösztönzéstől és parancstól hajtva, akitől minden jó származik, tiszta indíttattásból és valódi hittel az evangélium második eklogájának gondolataiban, azért, hogy elnyejük felebarátaink, valamint az Isten, a mi teremtőnk tetszését, testvéri társaságot alapítunk, amely a krisztusi szeretetben fogja egymással egyesíteni mindazokat, akiknek enyhíti igájukat és terheiket és testi hüvelyünk védelmét fogja szolgálni, melyek a világban vitáktól és különféle ellentétektől támadtatnak, melyek miatt, ha nincs kéznél az orvosság, az emberi testi hüvelyek rövid idő alatt elpusztulnak. Mivel az ellenséges rosszakarat a királyság hívő lakossága fölötti hatalom megszerzésére készül, akiknek mindenhol, amíg a királyság határai érnek, készen kell állniuk az igazságot üldöző hitetlenek számtalan seregeinek támadására... és hogy ezen királyságon a király úr olyan törvénnyel uralkodjon, amellyel azt ugyanolyan módon tudná megvédeni, mint amilyennel a saját életét és királyságát is védi a hitetlenektől, és úgy, ahogyan a többi keresztény királyságot is, a Magyar Királyságban is... meg kell őrizni a Szentkorona és a király úr iránt hűségesek számát és szükséges megakadályozni a hitetlenek számának növekedését a hívők között. És ezért Boleszló úr, aki isten kegyelméből esztegomi érsek, valamint az ottani Miklós Győri örökös ispán tiszteletreméltó urak, [továbbá] Pécsi László, Bosnyák Péter, Váci Lőrinc, Chanadin Egerből és Henrik Veszprémből, egyházi püspökök és megbecsült férfiak egyetértésével, megerősítésével és jóváhagyásával, [továbbá] a prépostok, és Szent Márton apátjai, valamint más apátok és paptestvérek, a kisebb testvérek [minoriták], az eremiták és sok más klerikus, az esztergomi káptalan képviselőinek jelenlétében létrehozzuk a megnevezett testvéri társaság alapszabályait. Arra az esetre, ha bárki be akarna lépni ezen testvéri társaságba, fel kell hagynia az ellenségeskedés minden csírájával, fel kell öveznie magát a kölcsönös megbecsüléssel és szívének alázatával elejét kell vennie a kétes indíttattásoknak, hogy a jelenben és a jövőben örömmel el tudja nyerni az örök hagyatékot.

Az, aki be akar lépni a testvéri társaságba, fekete posztóból való köpennyel kell rendelkeznie, hosszának egészen a térdéig kell érnie, hozzávarrott fekete kapucnitval és ezen köpeny mellrészén ezen feliratnak kell lennie: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI.”

Pór Antal – Schönherr Gyula: Az Anjou-ház és örökösei. 138-9. oldal közti melléklet; AO III. 60-61. Kurcz Ágnes: Vi. 1976. 297-298.

---

A Szent György Lovagrend alapszabályai
(1326. április 24.)

Mi, a Szent Györgyről elnevezett lovagság testvéri társaságának egyeteme, jelen oklevél által jelentjük mindenkinek, akit illet. Mivel az emberek bármit tesznek, (...) azt mindig meg kell vizsgálni, és nemcsak a tett, de a szándék felett is ítélni kell, azért mi Isten indításából és elrendeléséből, akitől minden jó származik, tiszta szándékból és igaz hittel olyat gondoltunk, ami által az evangéliumi mondásnak megfelelően mind a (...) teremtő Istennek, mind felebarátainknak tetszhessünk, s tudva azt, hogy a testvéri társaság egyesülete a szeretet kötelékéül szolgál Krisztusban, akinek igája gyönyörűséges és terhe könnyű, és testünk védelmére a világban, melynek (...) bajai és veszedelmei különféle utakon támadnak, melyekben ha az emberi gyarlóságnak kész gyógyszer nem áll rendelkezésére, az emberi test eresztékei rövid idő alatt szétromboltatnak. A hívők felett az ellenséges gonoszság készül erőt venni, és különösen azon országlakosok felett, akiknek mindenütt támadásra kell készen lenni, ameddig az ország terjed, s amelynek területén a hitetlenek megszámlálhatatlan tömege lappang az igazságot üldözve, mivel az ország a hitetlen pogányok határait is mindenütt érinti és határolja. Mindezek a királyság kormányát rongálják és szétszaggatják, hacsak a hitetlenek seregét ki nem irtják, és hogy ezen királyság ura olyan kedve szerinti társasággal bírjon, amelynek közreműködése mind testét mind életét megvédelmezze, és országát a hitetlenektől megoltalmazza. Mivel a többi keresztény országok között Magyarország királysága is ezeket a fent említett tulajdonság jellemzik, a Szent Koronának s az ország urának a hívők seregével kell legyűrnie a hitet-lenek sokaságát. Ezért a tisztelendő atyák és urak Boleszló, Isten kegyelméből az esztergomi egyház érseke s ugyanazon hely örökös ispánja, Miklós győri, János nyitrai, László pécsi, Péter boszniai, Lőrinc váci, Csanád egri s Henrik a veszprémi egyház püspöke s a tekintetes férfiak, prépostok és apátok, a szentmártoni és más apátok, s a prédikátor, minorita, remete rend testvérei, valamint további számtalan klerikus beleegyezésével, tanácsával és jóváhagyásával az esztergomi káptalan jelenlétében hoztuk e testvéri társaság alább megírt szabályait.

Nevezetesen, hogy akik e testvéri társaságba be akarnak lépni, azok közül minden gyűlölködés és ami viszályra szolgáltatna okot, ki legyen zárva, kölcsönös szeretettel öleljék egymást, és egyesülten, a kritikus pillanatokban biztosabban megsegítve magukat, lelkük és testük tisztességére a jelenben jókedvűen törekedhessenek, a jövőben pedig az örökké-való örökséghez eljussanak. ezek után akik ebbe a testvéri társaságba be akarnak lépni, fekete posztóból köpenyük legyen, térdig érő hosszú, s arra csuklya legyen rá varrva, s a köpenyre mellmagasságban e betűket írják: ’valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt’. és ha isteni elhívás folytán valamelyik lovag e testvéri társaságból meg találna halni, a többiek, kik életben maradottak, lelke üdvéért tíz misét tartozzanak tartani, s a temetés napján az oltárra adományt helyezni. Továbbá Szent György napjának minden böjtjén böjtölni, magán az ünnepnapon a Szent György tiszteletére külön-külön egy-egy misét tartani s a maguk bátorítására együvé gyűlni, ám akik terhes ügyekkel elfoglalva arra nem mehetnének el, azok emberüket oda bocsátani tartozzanak. Továbbá ha közülük valakit el találnának fogni, annak kiszabadításán mindegyik lovag tehetsége szerint fáradozni, és a fogoly kiváltására egy márkát meghaladó pénzt fizetni tartozzék. Továbbá minden pénteken a misében a reggeli étkezés órájáig a mondott napokon adományt tartoznak felajánlani, s szomorú arccal megjelenve egyik a másiknak sértő szavakat vagy rágalmat monda-ni ne merészeljen, és mindenki e testvéri társaság üdvéért tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégy Máriát olvastatni s az egyháznak egy dénárt adni tartozzék. Továbbá minden vasárnapi napon vidám arccal, jó kedvvel megjelenjenek, és ha valakit valami szerencsétlenség talált érni, akár szülők halála, akár mások tette folytán, a többiek azt, amint tapintatosabban tehetik, vigasztalják. Továbbá mindenféle vigasz nyújtásában és a lovagi játékban mindenekelőtt tartozzanak a királyt követni. Továbbá minden évben a jobbítás kedvéért gyarapodnia kell ennek a testvéri társaságnak egy cikkely hozzáadásával. Továbbá ha a harcban, várostromlás közben az árokba esik, vagy lováról lebukik, egyik a másikat ott ne merje hagyni, amennyire csak gyakorolni lehet az emberi vitézséget a segélynyújtásban. Továbbá egyik a másikat, szükség esetén akár tulajdon testvére ellenében is, ha nem is segítséggel, de tanáccsal segíteni tartozzék, hogy az ellenségeskedést csillapíthassa és elaltassa, és egymás iránt kölcsönös szeretettel viseltessenek, és sem uránál ellen, sem másoknál semmi rosszban se szóval, se tettel ne merjenek mesterkedni. Továbbá, ha bár-melyik lovag a királyi felség és az ország ellen irányuló valami rosszról vagy bajról érte-sül, nyíltan vagy titokban jelenteni tartozzék. És mindez itt előre bocsátottakat és bármit ezek közül maradéktalanul megtartani tartozik az, aki megérintvén az életadó keresztfát és más szentek ereklyéit, ebbe a testvéri társaságba akar belépni.

Továbbá bármely lovagnak a testvéri társaságba belépése napjától fogva azon nap évfordulójáig az állásra és maradásra szabadsága legyen, s azon a napon a kilépésre is, aszerint, amint magára nézve jobbnak látja. Ha pedig azon a napon a társaságot helyzetéhez képest erősíteni akarja, mindazokat, melyeket fent elsoroltunk, élete végéig tartozzék sértetlenül megtartani, ha a testvéri társaság ki nem zárja a vétke miatt. Továbbá, ha az említett lovagok közül egyik a másikat megrágalmazta, vagy másokat pénteken a reggeli étkezésig megrágalmazott, hétfőn a közös asztalnál hamuval kevert kenyeret tartozzék éhgyomorra megenni, annyi falatot, ahányszor a társát rágalmazta, vagy mást rágalmazott. Azonkívül rendeltük, hogy a baráti társaság bármely tagja tartozzék a szokott betűket hordani, és aki nem hordaná, annyit fizessen, amilyen súlyúak lehetnek azok a betűk, amelyeket az elöljárók a testvéri társaság bármelyik tagjánál találhatnak, és ha egy hónapon belül meg nem teszi, meg fogja csinálni a második hónapban és így egymás után. Továbbá két bíró legyen, az egyik világi, a másik egyházi, és ha mind a két bíró egyszerre meg nem jelenhet, akkor az egyik a helyettes vagy kiküldött bíróval ítélkezzen. Tehát más a kiküldött bírákon kívül a társaság bármely tagja fölött bíráskodni ne merészeljen, se a király, se senki más. Továbbá minden hétfőn együtt kell étkezni, ha az udvarban tartózkodnak, és közülük azok, akik jelen vannak, megjelenni tartoznak a közös asztalnál, és ha valakinek számbavehető oka van arra, hogy a közös asztalnál ne étkezzék, a testvéri társaság engedelméből távol maradhat, más esetben pedig, akik pedig nincsenek jelen, a szegények javára egy dénárt tartoznak fizetni. Továbbá az asztal morzsáit és az egyes dénárokat a szegények között osszák ki, az étkezés előtt és után mindenki egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát tartozzék a dicsőséges Szűz, valamint másik Miatyánkot Szent György vértanú tiszteletére olvasni, és ha valaki a másik ellen gyűlölettel van, a többieknek kötelessége kibékíteni, és ha nem akar kibékülni, ki kell dobni a testvéri társaságból. Továbbá, aki pénteken nem hordja a köpenyt a mise órájáig, azon a napon böjtölni tartozzék kenyéren és vízen. Továbbá mivel többször láttunk viszálykodást a barátok között, s hogy egyik a másikat megveti, azért rendeljük és sértetlenül megtartani akarjuk azt, hogy a társaságból mindenki bármelyik társát bárki ellen tanáccsal és pártolással segíteni tartozzék, s a társa előmenetelére mindenben bárkivel szemben egész erejével törekedni tartozzék. Akarjuk azt is, hogy ha valamely társunkat valaki megrabolta vagy megsértette, az a megsértett félnek eleget tegyen, hogy közülük senki se szenvedjen senkitől se sérelmet. Továbbá ez a testvéri társaság az egyetemes anyaszentegyházat oltalmazni, megvédeni tartozzék, amennyire a hit iránti elkötelezettségből csak lehet, hogy azon szentegyház örökkévaló könyörgése által ez a társaság a lelkiekben és az evilágiakban gyarapodást vegyen. Továbbá senki se léphessen be a testvéri társaságba, ha nem adja ahhoz a társaság minden tagja beleegyezését, és ily módon kell eljárni, és mindegyik testvér járuljon a bíróhoz, a királyhoz és a társaság kancellárjához, s vegyék tudomásul azok beleegyezését vagy elutasítását, és ha csak egy ellentmondóval is találkoznak, az ilyent ne vegyék föl. Továbbá, ha valaki a társaságba be akar lépni, azt kancellár jelentse be a király úrnak és az akkor éppen hivatalban lévő bírónak, s amennyiben a királynak és bírónak tetszik a név, akkor a kancellár a nevét vegye a listára, feltéve, ha hűségesnek és jónak ígérkezik, és az említett módon tudomást szerez a társaság minden tagjának beleegyezéséről. Továbbá a közéjük kiküldött bírák halasztás és a személy megnevezése nélkül szolgáltassanak igazságot, és aki nem a hozott ítélet szerint jár el, vagy magát ítélet alá vetni nem akarja, mint esküszegő levetve a köpenyt, zárassék ki és mindenki támadjon ellene, hogy a sé-relmet szenvedettnek igazságot szolgáltassanak. Továbbá, mivel láttuk, hogy a testvérek között viszálykodások vannak, s egyik a másikat megveti, azért rendeljük és sértetlenül megtartani akarjuk, hogy a társaság minden tagja bármelyik társát bárkivel szemben tanáccsal és pártfogással segíteni tartozzék, és mindenben társa előmenetelére bárkivel szemben egész erejével törekedni tartozzék. Akarjuk azt is, hogy ha valamely társunkat valaki megrabolta vagy megsértette, elégtételt tartozik magának a társáért venni, éspedig evilági hatalommal és nyers erővel, míg a sértett félnek elégtétele nem lesz, hogy közülük senki se szenvedhessen senkitől sérelmet.

Az úr 1326. évében Szent György vértanú ünnepnapján ezeket a szabályokat és határozatokat hozta a Szent György-társaság Károly király urunk jelenlétében és akaratából. Továbbá először, hogy a Szent György vértanú társasága testvéreink száma ne lépje vagy haladja túl az ötvenet. Továbbá másodszor, tartozzanak (jog)állásuk megerősítésére, a király úr iránti hűségük kifejezésére, s egymás között igazságszolgáltatás végett minden haladék nélkül három megszabott időben, úgymint Szent György vértanú ünnepnapján, másodszor Szűz Mária születése ünnepén, harmadszor újév nyolcadán együtt lenni vagy egybegyűlni, éspedig úgy, hogy senki se kívánja, hogy mentsége legyen, ha nem a maga saját személyében jön, kivéve ha nagy betegség szállotta meg, vagy a király és ország ügyében van nyilvánvalóan elfoglalva. Továbbá minden hónapban egyszer hétfőn vagy szerdán a társaságból azok, akik az udvarban vannak, bírájuk rendeletére tartoznak össze-jönni, s királyunk és az ország jó állapotáról s azok hasznáról tárgyalni. Továbbá az érsek engedelméből egyházi bírájuk bűnbánat végzése után föloldhat ez esküszegés kirótt büntetése alól, ha közülük valaki vagy valakik tudatlanul vagy véletlenül vétkezett volna, a súlyosabb esetek kivételével, amelyek felett a döntést a testvérek ítéletére bízták. Továbbá határozzuk: hogyha társaságunkból bárki ellen idegenek követnének el (...) sérelmet, a bíró, aki az idő szerint lesz, megteheti, hogy király urunk levelét adassa, meg-parancsolva azon föld bírájának, hogy királyi parancsra késedelem nélkül elégtételt adjon a megsértettnek panaszt tevő barátunk esküje szerint. Továbbá rendeljük, hogy a társaságból senkinek se legyen szabad barátságos érintkezésben lenni társaságbeli testvérünk ellenségével, ha megtudták az ellenségeskedést, vagy ismerik a köztük lévő viszályt, hit-szegés és a társaságból kizárás büntetése alatt.[3] (Dőlt betűvel a megismételt cikkely van kiemelve.)

http://www.nszgylovagrend.hu/uj/index.php/lovagrend/alapito-okirat-1326 -- alapító okirat

Veszprémy László http://docplayer.hu/40470305-A-hadtorteneti-intezet-es-muzeum-konyvtara-v-e-s-z-p-r-e-m-y-l-a-s-z-l-o-lovagvilag-magyarorszagon.html -- 171-183