Heraldikai lexikon/Tanácsos
A királyi udvartartás különféle kormányszervek által működtette az udvart és az ország életét. A legfőbb királyi kormányszerv a kancellária volt. Emellett a másik fontos kormányszerv a királyi tanács, a német-római birodalomban a birodalmi tanács volt. A tanács tagjai az uralkodó által kinevezett tanácsosok (egyfajta miniszterek, vagy inkább csak államtitkárok) voltak. A tanács munkája kezdetben nem volt szorosan megszervezve, nem alakultak ki külön osztályai, mint pl. a kancellárinál már a 15. század kezdetén a nagyobb és a titkos kancellária („cancellaria maior“: belügyek, igazságszolgáltatás [a nagypecsétet használta: sigillum maius], és „cancellaria secreta“: külügyek, diplomácia és a vele járó titkosabb jellegű ügyek [a titkos pecsétet használta: sigillum secretum]; ezen titkosabb diplomáciai ügyeknél működtek közre a titkos tanácsosok - béketárgyalások, követek fogadása, külföldi levelezések, államszerződések, a követek megbízólevelei). Az ügyek intézésében nem voltak tárgyi reszortok, hanem a tanács tagjai elsősorban azon ügyeket intézték, melyek az ő territóriumukkal voltak kapcsolatban. Egyes tanácsosok csak akkor jelentek meg a király udvarában, amikor az ő területükön utazott át, s miután elintézték az ügyüket, el is hagyták az udvart. Így aztán Zsigmond király uralkodása alatt előfordult, aki hol Londonban, hol meg Brassóban vagy Galambócnál tartózkodott, hogy az udvarában valamely birodalmi vonatkozású ügy intézésénél egyetlen birodalmi tanácsos sem volt jelen, de azt a birodalmi kancellária a birodalmi pecsét alatt mégis szabályos módon expediálta, majd a referálását, végrehajtásának elrendelését (relatorként) valamely magyar királyi tanácsos végezte el, akik közül a magyar közjogi felfogás értelmében mindig kellett valakinek tartózkodni az udvarnál.
Névváltozatok:
titoknok (Podhradczky 1856/3. 104.), consiliarius: tanáts-adó, tanátsos (Pápai/Bod 153.), admiſſus arcanis Principis: fejedelem' belső titkos embere (uo. 20.), buleuta: tanátsbéli ember, tanáts úr <városokban> (uo. 87.), concilium: gyǘlés, tanáts, zsinat (uo. 138.), homo a latere: titkos tanátsosa, társa (uo. 306.), intimum conſilium: titkos tanáts (uo. 352.), monitor: íntö́, tanáts-adó (uo. 398.), syncellus: püspök' titkos tanátsa-vólt, ki véle egy tzellába lakott (uo. 673.), konziliárus
la: consiliarius
Mohács után a Habsburg uralkodók a rendi irányítással szemben egy sor központi kormányszerbet hoztak létre (udvari haditanács, udvari tanács, titkos tanács, udvari kancellária, udvari kamara, magyar kancellária, magyar kamara).
A Magyar Tanács a középkori királyi tanács utódja volt. Országos jelentőségű bel- és külpolitikai ügyekben segítette az uralkodó döntéshozatalát. Az üléseit leggyakrabban Bécsben tartotta. A határozatok megszövegezését főként a királyi titkárok végezték. Tagjai nagyrészt magyar főpapok, és országos (pl. nádor) és udvari főméltóságok voltak (pl. kamarásmester). A hatékonyabb döntéshozatal érdekében a 16. század felétől egyre több olyan új tagot is kineveztek, akik ilyen tisztséget nem viseltek. Közöttük találjuk a királyi titkár-tanácsosokat (secretarius et consiliarius). Ők csak királyi megbízás útján juthattak be a tanácsba, kancelláriai tisztségüknél fogva nem. A kinevezett tanácsosok rendszerint 400, esetleg 5-600 forint fizetésben részesültek. A tanács nagyjából 18-19 főből állt. (Gulyás 48-49.)
Úgy túnik, hogy a magyar hivatali rendben különbséget tettek a tanácsos és az alacsonyabb rangú titoknok között.
titkos tanácsos, 16–17. sz.: a király bizalmas embere, a →titkos tanács tagja. – A 16. sz: 4–6 fő, a 17. sz: azonban egyre többen, I. Lipót halálakor (1705) már 150-en voltak. Ennyien már nem vehettek tényleg részt az üléseken ezért a ~i, ill. a II. Ferdinándtól (ur. 1619–37) egyre gyakrabban használt valóságos ~i rang, amellyel az excellenciás megszólítás járt, puszta címmé vált. Az első m. ~ 1646: Pálffy Pál gr. **
Eckhart 1946:235. (Katolikus lexilon)
A tanácsosi címek a katonai tiszti rangokhoz hasonlóan egyfajta ragnsort jelentettek a hivatalviselő személyek számára, amely ugyanúgy hierarchikusan épült fel. Voltak tehát magasabb és alacsonyabb rangú tanácsosi, avagy titoknoki címek. A tanácsosi címeket a legmagasabb rangfokozatok kivételével általában nem adományozták automatikusan, hanem a hivatali érdemekért nyerték el.
A Habsburg-birodalomban a "köztársaság" három rendre oszlott, különféle alkategóriákkal, akiknek saját címük és megszólításuk volt: 1. egyházi, 2. hivatalnoki (polgári) és 3. katonai rendre.
A hivatalnokokat a Habsburg-birodalomban öt kategóriába osztották.
1. Az elsőrangú hivatalnokok közé tartoztak a belső titkos tanácsosok. A megszólításuk Excellencia vagy Nagyméltóságú volt. 2. A második rangú hivatalnokok közé tartoztak a cs. kir. valóságos tanácsosok (avagy királyi tanácsosok), az udvari és igazgatószéki tanácsnokok,a valóságos udvari titoknokok. A megszólításuk Méltóságos volt. 3. A harmadik rangú hivatalnokok a címzetes tanácsosok. A megszólításuk Nagyságos volt. 5. Az ötödik rangú hivatalnokok csoportját a honoráciorok alkották (kisebb tisztviselők, értelmiségiek, a szabad királyi városok bírái, tanácsosai, stb.). A megszólításuk Nemezetes volt. (Vö. rang)
A püspökök egyúttal belső titkos tanácsosok, a 2. ragú katonatisztek, máltai lovagok, kanonokok királyi tanácsosok voltak (nagyságos megszólítással).
(Staut 53-58., 432-433.)
A belső titkos tanácsosok megszólítása nagyméltóságú, az udvari és státusz(miniszteri) tanácsosok, továbbá a magyar királyi kancellária előadó tanácsosai méltóságosok, a magyar királyi helytartótanács tanácsosai, valamint minden királyi tanácsos nagyságos volt, a magyar királyi udvari kancellária és a helytratótanács titoknokai tekintetesek, az összes szabad kerület és királyi város bírája és tanácsnoka nemzetes és vitézlő volt, azonban a 19. század közepétől a szabad királyi városok tanácsnokai tekintetesek voltak. (Részletesen Bokrányi 26.) [1]
Nemcsak udvari, hanem városi tanácsosi címek is léteztek, melyeket az adott intézmény adományozott. Tanácsosi címek változó formában a 1918 után is léteztek, sőt még ma is használatosak. 1915-ben „Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége” bécsi levéltári kutatásaira tekintettel miniszteri osztálytanácsosi címet adományozott Tagányi Károly számára.
Ma is van miniszteri tanácsos cím.
"A' titkos tanácsosi czím legfelsőbb polgári és katonai egyéneknek adatik, 's e' ranggal a' kegyelmes (excellentia) czím együtt jár. 1837-ben volt 238 valóságos tikos tanácsos. ... A' császári udvarhoz tartozó tisztek és szolgák 4 kart képeznek, u. m. főudvarmesterit, főkamarásit, főmarschalit, és főlovászmesterit; 's az összes személyzet, a' rendvitézeket, titkos tanácsosokat, aranykulcsosokat, udvari hölgyeket nem számitva 2600 egyénre megyen."26. -- a valóságos belső titkos tanácsos a belső udvartartáshoz tartozott. (Sz. L.) -- a czímzetes tanácsosi címért valószínűleg folyamodni is lehetett, az udvarnoki címhez hasonlóan: Egyébiránt ki e' megtiszteltetésre [királyi udvarnok címre] áhitozik, köteles kérelmét a' magyar k. udvari cancellaria által benyujtani, 's ez uton, vallásbeli különbség nélkül, ha régi nemes nemzetségét megmutatja ('a czímzetes királyi tanácsos is tartozik nemességét legalább nagyatyjáig felvinni), kijelölésbe jön, 's kedvező királyi leirat következtiben függő pecsétes oklevelét 150 fr. taksa mellett kiválthatja, ha tetszik."34.
Külső hivatkozások
szerkesztéshttps://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_fejedelmi_tan%C3%A1cs
Dénes Harai: Le Conseil du roi de Hongrie (1458-1559) [2]
https://de.wikipedia.org/wiki/Geheimrat
https://de.wikipedia.org/wiki/Rat https://de.wikipedia.org/wiki/Amtsbezeichnung