Heraldikai lexikon/Tengeri kígyó
A tengeri kígyó, a héber leviatan megfelelője. (Héber: לִוְיָתָן, livjatan 'feltekeredett, összecsavarodott', tibériaszi héber liwyāṯān.) Mítikus tengeri állat, melyet óriáskígyó, sárkány vagy krokodil alakban ábrázolnak. Idővel a leviatan mindenféle nagymértű szörny szinonímája lett. A modern héberben egyszerűen cetet jelent.
Olaus Magnus azt írta a tengeri kígyóról, hogy 200 láb hosszú és 20 láb széles, a Bergen partjainál levő barlangokban és hasadékokban tanyázik, a nyakán hosszú söröény van, éles fekete pikkelyei és lángoló vörös szemei vannak.
Az Újtestamentum szerint Leviatan az Antikrisztus megtestesítője, akit az Úrnak le kell győznie. Más (ószövetségi) összefüggésben a teremtés előtti kaotikus ókorra megy vissza (Zsoltárok könyve, 74:13.-14.). Egyesek szerint azonos Rahab démonnal vagy sárkánnyal (Ézsaiás próféta jövendölése, 51:9). Thomas Hobbes is ezt a szimbolikus képet használta fel az államról írt művében (1651).
A cerastes (carastes) a bestiáriumok szerint olyan kígyó, melynek nincs gerince és a fején két kosszarv van. A leghajlékonyabb az összes kígyó közül, mintha nem is lenne gerince. Vagy két kosszarva vagy pedig négy pár kis szarva van. A homokban rejtőzik, melyből csak a szarvai látszanak ki. Az állatok ezeket tápláléknak nézik, ezért közelebb mennek hozzá, így a kígyó meg tudja őket ölni. Szevillai Izidor 7. századi műve szerint (Etimológiák, 12. könyv, 4:18) a koshoz hasonló szarva van, amelyről a nevét is kapta, mivel a görögök a szarvakat a kerata szóval nevezik meg. Négy szarva van, melyeket csaliként használ, és azonnal megöli azokat az állatokat, amelyeket magához csalogat. Olyan hajlékony, mintha nem is lenne gerince.
A dipsa (la: dipsas, dipsade, situla) a bestiáriumok szerint olyan kígyó, melynek olsyan erős amérge, hogy már azelőtt halálos, mielőtt még megéreznénk.
A magyar Sárkányrend jelvényének egyes ábrázolásai is inkább tengeri kígyóra, mint sárkányra emlékeztetnek.
-
Tengeri kígyó -
Leviatan -
Tengeri kígyó. Olaus Magnus: Carta marina. Velence, 1539 -
Tengeri kígyó a sötétség tengerében. Olaus Magnus (1490-1557), Historia de Gentibus Septentrionalibus. (Az északi népek története) Róma, 1555 -
Leviatan elpusztítása, Gustave Doré metszetén (1865) -
A Sárkányrend jelvénye -
A dániai Vandfuld Herreds (Vandfuld százas, azaz körzet) címere tengeri kígyóval, 1634-ből -
A norvégiai Seljord címere (1989-től) tengeri kígyóval -
Tengeri kígyó -
Tengeri kígy -
Cerastes egy 1350 körüli flamand bestiáriumból -
Dipsa egy 15. századi angol bestiáriumnól -
Seps egy 15. századi angol bestiáriumnól -
Tengeri kígyó Erik Ludvigsen Pontoppidan, Bergen püspöke, Norvégia természetrajza című művéből (1755) -
Tengeri szörny Hans Egede szerint (1734), grönlandi utazásáról. Leírása szerint: "1734. július 6-án, amikor Grönland déli partjainál jártunk, egy tengeri szörny jelent meg előttünk, melynek feje, amikor azt felemelte, a főárbocig ért. A pofája hosszú és hegyes volt, és hasonlóan fújta ki a vizet a bálnához; nagy széles mancsai voltak; a testét pikkelyek fedték; a bőre durva és egyenetlen volt; más nézőpontból kígyónak tűnt; és amikor lemerült, a farka, melyet a levegőbe emelt, a testéből az egész hajó hosszát kitette."
