Heraldikai lexikon/Tompos Ernő

Tompos Ernő (Sopron, 1907. március 2. – Sopron, 1989. május 13.) soproni építész, heraldikus, ex libris-gyűjtő.

Régi soproni családból származott. Apai részről a Neuberger család leszármazottja, amelynek őse, Mihály, 1701-ben nyert polgárjogot a városban. Édesanyja Hauer Mária volt. Német nyelvű kötődései ellenére 1933-ban a nevét Neubergerről nagyanyja, Tompos Etelka után magyarosította. A Tomposok a Csorna melletti Jobaházáról származtak. A soproni Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, közben nyaranként kőművesinasként kitanulta a szakmát is. Diákkorában cserkészfutárként teljesített szolgálatot a soproni népszavazás idején. A budapesti műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd Sopron város szolgálatába állt statikusi munkakörben. A második világháború után városi mérnökké nevezték ki. 1945-ben megnősült. Házassága révén rokonságba került Magasi Artúrral, a soproni, majd pannonhalmi bencés paptanárral, költővel, irodalomtörténésszel. A háború után részt vett a romok eltakarításában és a műemlékek restaurálásában. Nyugdíjba vállalati főmérnökként vonult 1967-ben, 60 éves korában. Négy évvel később a méltatlanul alacsony nyugdíja miatt ismét munkát vállalt a városi tanácsnál, majd az Ingatlankezelő Vállalatnál és 1980 szeptemberétől kezdve az újra megnyitott Központi Bányászati Múzeumban, ahol élete utolsó nyolc évében dolgozott tárlatvezető-teremőrként, de itt is jóval többet nyújtott, mint amit szerény beosztása megkövetelt volna. A múzeum két teremben mutatta be a magyar pénzverés történetét Szent István korától 1849-ig. A látogatások szünetében fordításokkal segítette a múzeum munkáját. Részt vett az intézmény addigi legnagyobb vállalkozásában: Georgius Agricola 1556-ban latin nyelven írt, De re metallica című könyve első magyar kiadásának előkészítésében.

Egyetemi évei után művészettörténész akart lenni. Terveit a háború kitörése akadályozta meg. A diploma megszerzése után is tovább tanult a Miskolci Jogakadémián, jogi doktorátust szerzett. Közben Rómában tett tanulmányutat, ahol a Collegium Hungaricum tagjaként művészettörténeti előadásokat hallgatott. Szülővárosáról több tudományos értékű értekezést jelentetett meg. Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagjai című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia jutalmazza (Soproni Szemle. 1962, 17). Kiadványaihoz és exlibriseihez Sterbenz Károly (1901-1993), ismert soproni grafikus készített illusztrációkat, illetve grafikákat.

Főleg a címertan érdekelte. Cikkei fele, 31 foglalkozik címertannal. Úttörő tanulmányában (Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre) már 1942-ben hangsúlyozza, hogy címereik, pecsétjeik nemcsak a nemeseknek vannak, hanem a polgároknak, sőt parasztoknak is. Az 1950-70-es években szinte egyedüliként foglalkozott nyilvánosan magas színvonalon a heraldikával. Feldolgozta egyes jelentős soproni személyiségek címereit, Sopron városának középkori heraldikai emlékeit, a céhek és a polgárok címereit, és eljutott a korabeli művészek érmeinek, plakettjeinek elemző leírásáig. Kiállításokat rendezett, melyhez a saját heraldikai gyűjteményét is felhasználta.

Kísérletet tett a polgári címereken előforduló különleges jelképek nevezéktanának kidolgozására. Heraldikai tárgyú cikkei közül jelentősek A soproni pékmúzeum heraldikai emlékei (SSz. 1976, 160), a Soproni múzeumok címeres céhemlékei (Arrabona 1968), a Storno-műterem (Műemlékvédelem 1957, 121), a Címertani adalék a soproni Szent Mihály templom építéstörténetéhez (Művészettört. Ért. 1954, 264). Ismertette Lackner Kristóf és Rauch András címerét (SSz. 1971, 208; 1974, 66). A korszak és a címertani elemzés szempontjából az egyik legértékesebb tanulmánya az Antwerpenben 1494-ben tartott lovagitorna képe a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban (Savaria 1971–72, 503.).

Munkásságának híre átlépte a szigorúan őrzött határokat is. 13 cikkét közölték német, osztrák és svájci heraldikai szakfolyóiratok. Többek között az Adler (1974) és Rada (1975) című heraldikai folyóiratban közölte a soproni levéltárban található mai osztrák, illetve akkori csehszlovák területen keltezett címeres pecséteket. Címertani munkásságának elismeréseként 1974. szeptember 12-én a magyar szakemberek közül Tompos Ernőt elsőként tüntették ki az Academia Internationalis Heraldica (Nemzetközi Címertani Akadémia) javaslatára 1971-ben alapított Arvid Berghman-díjjal, a heraldikai kutatások terén végzett munkájáért. A címerekkel díszített és a nevét viselő plakettet a budapesti svéd nagykövetségen vette át 1981. április 28-án, a szakterület megbízott jeles külföldi és magyar képviselőinek jelenlétében.

Művei szerkesztés

A soproni bencés templom jótevı családjának kérdéséhez. SSz. 1940. 30–31.
Adalékok a Tompa család történetéhez. Magyar Családtörténeti Szemle 1942, 8–10.
Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. SSz. 1942, 42–54.[1] [2] [3] [4]
Adatok a nemes Fejér család történetéhez. Magyar Családtörténeti Szemle, 1943, 154–155.
Címertani adalékok a soproni Szent Mihály templom építéstörténetéhez. Mővészettörténeti Értesítő 1954, 264.
Szép Sopron – veszélyes Sopron. Soproni Műszaki Szemle 1955, 1–4.
Hozzászólás a II. ötéves terv irányelveihez. Soproni Műszaki Szemle 1956. 14–19.
A Lábas-ház megújhodása. SSz. 1956, 73.
A Stornó-műterem. Műemlékvédelem 1957, 121. Műemlékvédelem. Műszaki Élet 1957. ápr. 4.
Sopron romantikus épületei. Művészettörténeti Értesítő 1958, 177–189.
Eltűnt műemlékeinkről és a megmaradottak védelméről. SSz. 1958, 310–318.
Hozzászólás Winkler Oszkár cikkéhez. Műemlékvédelem 1959, 177.
Üreges kézi falazó elemek alkalmazása. Iparitanuló-képzés 1960, 26–28.
Újjáépítések. SSz. 1961, 148–150.
Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagja. SSz. 1962, 17–32.
Arany éremlelet Sopronban. Az Érem 1963, 92.
Szobafestő és mázoló tanulók vizsgája az NDK-ban. Iparitanulóképzés 1963, 32.
Arany éremlelet Sopronban. SSz. 1964. 83.
A XIX. század építészete Sopronban című kiállítás ismertetése. SSz. 1965, 280–283.
Handler Ferdinánd vázlatkönyve. SSz. 1966, 259–260.
Címertani kiállítás ismertetése. SSz. 1967, 86–88.
Címeres céhemlékek a soproni múzeumokban. Arrabona 1968, 107–121.
Ödenburg als Fundort von Hausmarken und Steinmetzzeichen. Der Tappert. Wiesbaden, 1968, 29–35.
Dr. Christoph Lackner. Das Salzfass III. Tittmoning, 1969, Heft 2, 33–35.
Soproniak címerei egy német heraldikai könyvben SSz, 1969, 360–362.
Soproniak középkori pecsétei. Soproni szemle, XXVI. (1973) 289-306. l. [5]
Stöckert Károly ifjúkori műveiről. SSz. 1975, 83.
Ergänzungen zu M. Sz. de Vajays Artikel. Archivum Heraldicum. Neuchâtel. 1975, Bulletin N° 3–4. 49.
Renner Kálmán soproni vonatkozású érmei és plakettjei 1958–1974. SSz. 1975. 177–187.
Antwerpenben 1494-ben tartott lovagi torna képe a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban. Savaria 1975, 503–522.
A soproni pékmúzeum heraldikai emlékei. SSz. 1976, 160–167.
Středověké pečeti týkající se ČSL v Šoproňském archivu (dř. Ödenburg). Listy genealogické a heraldické společnosti v Praze 4. Praha, 1976, 16–18. [6]
Sopron címeres mőemlékei. Arrabona 1976, 145–173.
Schleiffengrad Mihály soproni kovácsmester pecsétje. SSz. 1977, 75–76.
Egy soproni polgárcsalád (a Reischek) genealógiai és heraldikai emlékei. PAB-VEAB Évkönyve, II. k. Pécs 1977, 169–172.
A régi soproni városháza újkori története és az új városháza (tanácsháza) építéstörténete. SSz. 1977, 212–333, 298–320.
Emlékérmek (Sopron városi rangra emelésének 700. évfordulójára). SSz. 1977, 247–249.
Bürgerwappen in Ungarn. Der Herold. Berlin, 1977, Heft 11, 237–242.
Ein Zweig der Familie Blagay in Westungarn. Adler, Wien, 1977, Heft 4, 121–122.
Sopron megyei címeres pecsétek. SSz. 1978, 81–83.
Ein Bild des in Antwerpen im Jahre 1494 abgehaltenen Turniers im Franz-Nádasdy Museum in Sárvár. Kongressbericht. Stuttgart, 1978. 183–192.
Magassy, Stephan: Die Familie Magassy von Nemesmagassi. Könyvismertetés. Archivum Heraldicum 1978, Heft 1–2. 24.
Füredi Oszkár építész. Magyar Építımővészet 1979. 54–55.
Wappengeschmückte Lebzeltenmodel. Oberösterreichische Heimatblätter 1979. 229.
Bünker János Rajnárd (1863–1914). Megemlékezés. SSz. 1979. 357–361.
Husarenturniere. Archivum Heraldicum. Neuchâtel, 1982, Bulletin N° 1–2, 2–4.
Ein Wappengeschmückter Wandteppich. Ars Decorativa 7. Bp., 1982, 91–98.
Soproni polgári címerek a Szent Mihály Testvérület könyveiben. SSz. 1982, 326–334.
A Freiseisen bányászcsalád polgári és nemesi címerei. BKL Bányászat 1983, 641–643.
A Freiseisen bányászcsalád polgári és nemesi címerei. SSz. 1984. 66–70.
Barcsay-Amant Zoltán 14 kötetbıl álló genealógiai könyvsorozatának kritikája. Adeliges Jahrbuch. Luzern, 1982, 458–459.

Irodalom szerkesztés

Horváth Zoltán (1977.). Tompos Ernő 70 éves. Soproni Szemle XXXI. (4–5).
Molnár László: Tompos Ernő (1907—1989). [Megemlékezés.] Soproni Szemle. 1989. 362—367., 1 kép. [Kiegészítés: 1990. 94., 1 kép.] [7] [8]
Tompos Lilla: Emlékek. Részletek Tompos Ernő (1907—1989) családtörténeti jegyzeteiből. Soproni Szemle. 2000. 189—193.[9]
Orbán Anna: Egy polgárvárosi ex libris-művész a 20. század közepén.