Heraldikai lexikon/Városcímerek

A városcímerek igen gyakran várat, városfalat és -kaput ábrázolnak. Egyes kutatók ezek alapján állapítják meg a városerődítés idejét, a városi alaprajzokat ugyanis három csoportba sorolja a történettudomány: 1. Burgstadt (vári város, „Stadt auf dem Schilde”, azaz a város pajzsa, régebben Volksburg; a 11-13. században város a vár mellett alakul ki; a vár és a város között nem mindig legfelhőtlenebb a kapcsolat, a várúr gyakorolja a hatalmat és ellátja a védelem funkcióját; a várat és a várost közös fallal védik, kialakul az óváros és az előváros, a város "nagyvárként" működik, város a vár szerepét tölti be, a vár és város egységén belül a vár elsődleges), 2. Vorburgstadt (fellegvári város, a 12-13. században magaslati fekvésű vagy folyótorkolatban lévő vár, az oldalfal meghosszabbított vonalában egy második védelmi rendszer, a várost a vár védelme szempontjából a leggyengébb helyen építették fel, amely így védelmi feladatot lát el, másrészt a vár a polgárokat védte; a Vorburg-Stadt a városúr és a polgárok szoros együttműködésének eszméjén alapul), 3. Stadtburg (városi vár, régebben Herrenburg; a 13. században a vár és a város együttes alapítású, a vár feladata, hogy uralja a várost; védelmi ereje mindig kifelé irányul, de a városon belül nem citadellaként, hanem a falgyűrűben állt, hogy egyrészt átvehesse az utolsó védőmű feladatát, és így biztosíthassa a megfelelő erejű befelé irányuló védelmet is; olyan vár, amely nemcsak városban van, hanem csak a várostól függően van funkciója; ilyenek a négy-, vagy többszögletes alaprajzú városok sarkain emelt várak, valamint a városon belül, de a városfallal nem összekötött várak, továbbá az erődített lakhelyek, az egyszerű lakótornyokat nem számítva).

A városi pecsétnyomók előoldalán gyakran látható vár, illetve városkép, ún . topografikus ábrázolás. Ezek néha egészen sematikusak, máskor talán a város egyik jellemző részletét, épületét mutatják be.

Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Bp., 1942

http://www.warfare.meximas.com/15/Graduale-132r.htm --- város a Mátyás graduáléból

A legkorábbi városcímerek pecséteken maradtak fenn. A középkori városok (címeres) pecséthasználata a 12. századra nyúlik vissza. Magyarországon a 13. század elejéről maradtak fenn az első városi pecsétek. Leggyakrabban csak a (viasz) pecsétlenyomatokat ismerjük, a (bronz agy ezüst) pecsétnyomók többnyire elvesztek. Ritkán előfordulnak fémpecsétek (bullák) is melyekhez vasból készítettek verőtőt. A mindkét oldalukon kidolgozott kettőspecsétek viszonylag ritkák egész Európában. Nálunk ilyen az esztergomi latinok 13. századi bronz pecsétnyomója. A sarkokra füleket illesztettek, amelyek lehetővé tették a két pecsétoldal pontos összeillesztését a lenyomat elkészítéséhez. Az ilyen pecsétek mindkét oldalára más-más ábra kerül, ezért érempecsétnek is nevezik (ha a pecsét anyaga viasz, ha pedig fém [ólom, arany], bulláról van szó). A kettőspecséttel kevésbé lehetett visszaélni, mint az egyoldalassal, és a pecsétnyomó két részét is külön kézben lehetett őrizni. Az esztergomi latinok pecsétnyomója a királyi viasz és fém kettőspecsétek hatását mutatja, melynek címere kilencszer vágott, akárcsak Imre király 1202. évi aranybullájának hátlapján (a vágások között azonban ott lépő oroszlánokat is elhelyeztek), akárcsak II. Endre 1213 óta használt viasz kettőspecsétjén, viszont az 1221. és 1223. évi aranybulláján, valamint az 1235 óta előforduló második viasz kettőspecsétjének hátlapján a pajzs már csak hétszer vágott. A pecsét hátlapjára Imre és II. Endre kettőspecsétjéhez hasonlóan a vágásos királyi címer került. A királyi címer használata a királytól nyert kiváltságokat hivatott kifejezni. Külföldön is gyakran előfordul, hogy a városi pecséten a városalapító címere is látható. A német birodalmi városok pecsétjein ez a birodalmi címer egy- vagy kétfejű sasa.

Irodalom

Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Budapest, 1942.

Castiglione Endre szerk.: A magyar városok címerei. Budapest, 1975.