Verancsics Antal a II. Lajos születésével (1506) kezdett Memoria rerum című évkönyvében az 1516. esztendőnél bejegyezte, hogy Szelim török császár meghódította Egyiptomot, Zsidóországot és Szerecsenórszágot. „Mely hadban — folytatja — ott volt vele az Magyarország követe Belay Borobás. Az hadbul a Szelim császár megtérvín, kibocsátá Belay Borbást. 1518. esztendőben kijüve, és minden veszedelmet megmonda az magyaroknak, ki rajtok következendő vóna terek miatt." [VERANCSICS ANIAL összes munkái, II. köt. (Monumunta Hungariae Historica, Irók, III. köt) 14. l.] Szerinte Szelim azért hurcolta magával a szomszédos világrészekbe is, „hogy csak látná az ő hatalmasságát és szántalan népét, kit oztán meg tudna az ő urának és az országbéli nagy uraknak beszéleni." Viszont Bélai „az oda való népek előtt magyar királynak mondatott és hivattatott, vagy hatezer embert, bosznaiakat, ráczokat magyar módra öltöztetvén és magyar módra zászlókat íratván, hogy a magyari király-es őhozzája hallgatna és segétségeül mellé jütt vóna..." [Uo. 124.] [Sebestyén: Rovásírás... 79.] (Bélai volt az egyik követ, akik konstantinápolyi fogságuk alatt elkészítették az 1515-ös rovásfeliratos emléket.)