Hindí nyelvtan/A hindí nyelv

Hindí

A hindí (modern standard hindi हिन्दी hindī) az indoeurópai nyelvek újind ágába tartozó modern indoárja nyelv. Testvérnyelve az urdu (उर्दू urdū). E két nyelvet összefoglalóan hindusztáninak is nevezik. Ebbe a csoportba tartozó nagyobb nyelvek még a nepáli, az asszámi, a bengáli, az orijá, a maráthi, a gudzsaráti, a szindhi, a lahndá, a kasmíri, a dógri, a pandzsábi és a szingaléz (átírásban: nepālī, asamī vagy āsāmī, bãglā vagy bengālī, uṛiyā, marāthī, gujarāti, sindhī, lahndā, kaśmīrī, ḍogrī, panjābī, sinhālī és a cigány / romani shib).

A hindí az Indiai Köztársaság hivatalos nyelve. Uttar Pradés állam, Bihár, Madhja Pradés, Rádzsaszthán, Harjána, Himácsal Pradés, valamint Delhi és közigazgatási körzete alkotja az ún. hindí nyelvterületet. E széles értelemben vett nyelvterületen a hindí a közigazgatás hivatalos nyelve, államnyelv, az oktatás, a sajtó és a média, az irodalom nyelve, és általában az írott nyelv. Indiában az 1981-es adatok szerint 264,5 millió, a hindí nyelvterület központját jelentő Uttar Pradés államban mintegy 94 millió ember beszéli.

A modern standard hindin kívül a hindi nyelvterületen a hindihez különböző mértékben közelálló regionális nyelveket (nyelvjárásokat) beszélik, Ezek a harjánví (korábbi neve bángarú), kharí bolí (kauraví), bradzs, kannaudzsí, bundélí, avadhí, baghélí, cshattíszgarhí, bhódzspurí, magahí, maithilí, szadání (nágpuriá), angiká, baddzsiká, márvárí, mévárí, dzsaipurí (dhundhárí), hárautí, méválí, málví, nimádí, garhválí, kumauní és a nyugati pahárí (dzsaunszárí, szirmaurí, baghátí, kiúnthalí, hardúrí, kuluí, mandéálí, cshaméálí, bharmaurí, csuráhí, pangválí, bhadraváhí, bhalészí, khcsálí, pádari) nyelvek.

Első vagy második nyelvként beszéli a hindit, illetve dialektusait (pl. a bhodzspurít), valamint az urdut Guayana, Trinidad, a Fidzsi-szigetek, Mauritius, Dél-Afrika és más országok (pl. Nagy-Britannia, Egyesült Államok) indiai származású népessége.

A hindí szókincs

A szókincs rendkívül gazdag, mert számos forrásból merített és merít. Legfontosabb alkotóelemei a szanszkriton alapulnak, számottevő az arab, perzsa, angol kölcsönzés. További csoportot alkotnak a regionális szavak.

A szanszkrit eredetű elem: a szanszkrit India valamennyi modern nyelvére rendkívül nagy hatással volt, még a dravida nyelvekre is, pl. a malajálam szókincs legnagyobb része a szanszkritra megy vissza. A modern hindí kialakítása során egyfajta "nyelvújításnak" lehetünk tanúi: az új jelenségek megnevezésére, a tudományos nyelv bővítésére számos szót emelnek át a szanszkrit szókincsből, és ugyanakkor arra is törekednek, hogy csökkentsék a meghonosodott perzsa-arab elemek számát. Azokat a szavakat, amelyeket közvetlenül és változatlan formában vettek át a szanszkritból, tatsama तत्सम ('azzal azonos') szavaknak nevezik. A tatsama szavak használata a "tiszta" ( शुद्ध śuddh) hindit jellemzi. A nyelv "megtisztítására" irányuló törekvés olykor túlzott, és a nehezen kiejthető tatsama szavak nem könnyen gyökeresednek meg, pl. a hivatalos nyelvben न्यायाधीश nyāyādhīś 'bíró' S hn, de a beszélt nyelvben जज jaj E judge. Tatsama szavak pl.: दूरभाष dūrbhāṣ S hn 'távbeszélő"; दूरदर्शन dūrdarśan S hn 'televízió"; S nn आकाशवाणी ākāsvāṇī 'rádió' (a beszélt nyelvben az angolból átvett फ़ोन fon, टी वी ṭīvī, रेडियो reḍiyo), विश्वविधालय S hn viśvavidyālay 'egyetem', अणुशक्ति aṇuśakti S nn 'atomenergia'.

A hindi szókincs, ezen belül az igék igen nagy részét a तद्भव tadbhava ('annak lényege, abból lett') szavak alkotják. Noha ezek a szavak is a szanszkritra mennek vissza, de a nyelv fejlődése során bonyolult nyelvi változásokat szenvedtek el, s ennek a következtében alakjuk jelentősen megváltozott. Ilyen változás volt pl. a mássalhangzócsoportok egyszerűsödése, két magánhangzó közötti mássalhangzó kiesése stb. Tadbhava szavak pl.: क्षेत्र kṣetra S hn > खेत hn khet 'terület, mező', अग्नि agni S nn > आग nn āg 'tűz', कर्म karma S hn > काम hn kām 'munka, अक्षि akṣi S nn > आँख nn ẵkh 'szem'.

A देशी desi 'vidéki', regionális elemet azok a szavak alkotják, amelyeknek az etimológiája a szanszkritra nem vezethető vissza. Ezek a szavak irodalmi szövegekben ritkábban fordulnak elő. Felépítésük közel áll a ladthava szavakéihoz, pt. गैल nn gail 'földút, dűlő'; केवार hn kevār 'kis ajtó'.

A perzsa elem: a perzsa hosszú időn keresztül különleges kiváltságot élvezett az indiai muszlim kultúrában, ezért a szókincs, a szóképzés és a szintaxis területén is igen nagy hatással volt a hindire és az urdura. A puristák későbbi igyekezete ellenére is sok perzsa eredetű kölcsönszó máig is a hindi szerves része maradt. Nem meglepő, hogy az urduban viszont nem található jelentősebb szanszkrit összetevő, a kulturális háttér eltérő volta miatt, azonban a hindu vallással, a szertanásokkal kapcsolatos szavak mint terminus lechnicusok az urduban is kikerülhetetlenek. A perzsa hatást csak erősítette a két nyelv rokonsága (pl. हफ़ता haftā P hn, सप्ताह S hn saptāh 'a hét'). Perzsa eredetű még pl.: वीवान dīvān hn 'királyi udvar', षू bū nn 'szag, माह māh hn 'hold, hónap'.

Az arab elem: noha néhány arab grammatikai elem is megtalálható a hindíben, és még inkább a "tiszta" urduban, az arab hatása leginkább a szókincsben észlelhető. A muszlim vallási, etikai, az orvostudományi és adminisztratív vonatkozású szavak nagy része arab eredetű kölcsönzés. Az arab szavak a perzsa közvetítésével kerültek át. Az orthográfia konzervatív módon megőrizte az eredeti alakokat, bár a kiejtés megváltozott (pl. az arab glottális zárhang vagy a faringális hang már a perzsába átkerülve elveszett). Arab eredetű pl.: मौत maut nn 'halál', यक़ीन yaqīn hn. 'hit, meggyőződés'.

A török elemet a perzsa közvetítésével átkerült néhány szó alkotja, így pl. तोप top 'ágyú', कैंची kaī̃ncī nn 'olló', उर्दू urdū hn 'hadsereg', nn az urdú nyelv vö. M 'horda'.

Az angol hatása a perzsáéhoz hasonlítható. Számos területen, pl. a technika, a természettudományok fejlődésével kapcsolatban rengeteg a kölcsönszó, amelyek hangalakjukban igazodnak a hindi szavak struktúrájához, pl. a mássalhangzótorlódások elkerülésével: सटेशन isteśan hn 'pályaudvar' (E: station). Angol hatás figyelhető meg nagyon sok tükörfordításban is: प्रकाश डालना prakāś ḍālnā 'to throw light', 'fényt vet, tényt derít vmire'. Létrejöttek jellegzetesen indiai angol kifejezések: डबल रोटी dabal roṭī nn 'dupla kenyér, azaz nyugati típusú kenyér).

Egyéb nyelvekből csak egy-két kölcsönszó honosodott meg, pl. a portugálból: अलमारी almārī nn 'szekrény' (Port. armario), franciából: कारतूस kārtūś 'töltény' hn (Fr. cartouche).

A beszélőnek különböző nyelvekből származó szinonimák egész sora áll a rendelkezésére. A szövegösszefüggésnek, ill. a szituációnak megfelelően választ közülük, pl. समय samay(S), ज़माना zamānā (P), वक़त vaqt(A), टाइम ṭāim (E) 'idő'.

A rendelkezésre álló kölcsönszavak túlnyomórészt főnevek, illetve melléknevek. Ezek kombinációja igen produktív módon hoz létre új igéket, mégpedig a करना karnā 'csinálni' ige tranzitív, a होना honā 'van' ige intranzitív igéket, pl. शुरू śurū 'kezdet', शुरू करना śurū karnā 'kezdetet csinál, kezd', शुरू होना śurū honā 'kezdete van, kezdődik'. Ezekben az igei összetételekben a névszói elem még tárgyi, vagy alanyi funkciót tölt be, vannak azonban olyan esetek is, amikor már az igei összetétel ténylegesen egyetlen igévé szilárdul.

A hindí nyelv története

A modern standard hindi megjelenése csak XIX. század elejére tehető, noha az újind nyelvek már kb. 1000 tájékán alakot öltöttek. A hindi története mindazonáltal azon nyelvek és nyelvjárások története, amelyek az ún. hindi nyelvterületen alakultak és fejlődtek ki: némelyek irodalmi jelentőségre tettek szert, s közöttük formálódott ki az a Delhi környéki keveréknyelv, amely a modern hindí és urdú előzménye lett. A hindi nevet India muszlim hódítóitól kapta, akik "indiai nyelvnek", vagyis hindinek nevezték el.

A hindi nyelv és irodalom története során más és más dialektus került előtérbe, nyert irodalmi jelentőséget. Ezt a folyamatot hagyományosan négy korszakra szokás osztani:

1. ádikál (1000-1300) a hősköltészet kora;

2. bhaktikál (1300-1650) a misztikus vallási költészet kora;

3. rítikál (1650-1850) a formalizmus kora;

4. ádhunikkál (1850- ) a modern kor.

Az első korszakban nyugati, rádzsaszthání dialektusban született jelentős irodalom. Udvari költők énekelték meg a fejedelmek lovagi kalandjait, csatázásaikat, házasságkötésüket a rászau (hőseposz) költeményekben. Már ekkor megjelent a misztikus irodalom is a náth és a szúfí vallási irányzat követői között. A korszakhatár perzsa nyelven alkotó legnagyobb költőjének, Amír Khuszrónak (1235-1325) már olyan verseket is tulajdonítanak, amelyeknek a nyelve 'dihlaví', azaz a korabeli, Delhiben használt keveréknyelv, s emiatt őt a hindí és az urdú irodalom egyaránt a magáénak vallja. A hindi irodalom klasszikus korának tekintik a bhakti költészet korát, amelynek nyelve elsősorban a bradzs volt, de kiemelkedő alkotások születtek maithilí, rádzsaszthání és más, kevert dialektusokon is. E kor klasszikusai Szúrdász, Kabír, Dzsájaszí, valamint Tulszídász, aki avadhí dialektusban dolgozta fel a Rámájana eposz törtenetét. A rítikált a szanszkrit poétikai hagyományokhoz való ragaszkodás, a stiláris díszítmények szélsőséges, öncélú alkalmazása jellemezte. Csak kb. a XIX. század elején születtek meg az első prózai müvek a Delhi környékén beszélt kharí bolí dialektusban, amely bár korábban egyfajta közvetítő nyelv szerepét töltötte be, nem volt irodalmi nyelv. A század elején az angol adminisztráció kommunikációs szükségletei is lökést adtak az hindí / urdú nyelvi tanulmányoknak, s az urdu privilegizált helyet szerzett. Bháraténdu Hariscsandra (1850-1885) költő és drámaíró emelte először irodalmi szintre a kharí bolí prózát, de csak a XX. század elején Mahávírpraszád Dvivédí (1864-1938) irodalomkritikus - a magyar Kazinczyhoz hasonló - tevékenységének hatására, irodalmi viták során alakultak ki a modern hindi nyelvi normák, a költészet pedig szakított a bradzs nyelvvel. Jelentős szerepe volt mindebben a századforduló publicisztikájának is. (1910-es években már több mint száz hindi nyelvű újság; folyóirat jelent meg szemben az 1900-as évek mintegy 20 újságjával.) Az arab írású és hagyományában folyamatosabb urdú a XIX. század elejére teljesen kiszoriotta a perzsát, és az angolok pártfogását élvezve az adminisztráció és az igazságszolgáltatás nyelve lett. A századvégi nemzeti újjászületési mozgalommal, valamint az angolokkal szembeni függetlenségi harccal a háttérben az urdú és a hindí mindinkább rivalizáló viszonyba került, kapcsolatuk politikai jelentőséggel telítődött. India felosztásával és Pakisztán létrejöttével elkülönülésük megszilárdult, és Mahátmá Gándhi álma az egységes hindusztání nyelvről nem valósult meg. A XX. század végére a hindi erőteljes fejlődésnek indult, gazdag irodalom született ezen a nyelven, olyan alkotók tollából mint Prémcsand, Dzsaisankar Praszád, Dzsainéndra Kumár, Nirálá, Mahádéví, Agjéja Bár az adminisztráció, a felsőoktatás stb. nyelveként az angol szerepe még mindig jelentős, a hindi állami támogatottsága, a tömegkommunikációs eszközök fejlődése, de még a hindi filmek példátlan népszerűsége is elősegíti, hogy a hindi India egészében elterjedt nyelvvé váljon.