Irányítószám/Pécs/Névadói/Böckh János

Böckh János

Böckh János

Böckh János (1907-től Nagysuri Böckh János) (Pest, 1840. október 20. – Budapest, 1909. május 10.) okleveles bányamérnök, geológus, miniszteri osztálytanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke, majd tiszteleti tagja. A gyakorlati geológia alkalmazója a bányászatban. Érdemei elismeréséül 1907. május 1-jén nagysuri előnévvel magyar nemességet kapott.

Amikor 1868-ban Hantken Miksa vezetésével megalakult a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban a Magyar Királyi Földtani Osztály Böckh János az alapítók között volt. A szervezetet azért hozták létre, hogy a hazai földtani kutatásokat magyar geológusok végezzék. Az 1869-ben megalapított Magyar Királyi Földtani Intézetben (ez volt az első önálló magyar tudományos kutatóintézet) kezdetben segédgeológus volt, majd 1871-ben osztálygeológusnak, míg 1872 évben főgeológusnak nevezték ki.

Ebben az időben főleg a Dunántúl részletes földtani feltérképezésével foglalkozott. Kezdetben osztrák geológusokkal működött együtt, de hamarosan önálló térképezési munkákat végzett. 1882-ben az egyetemi tanárrá kinevezett Hantken Miksa után az intézet igazgatója lett.

Irányította a Pécs város vízellátását szolgáló hidrogeológiai kutatásokat és a Hosszúhetény környékén liász-kori szénelőfordulással kapcsolatos tanulmányokat. A Magyarhoni Földtani Társulat titkára volt 1873-tól, majd 1889 és 1895 között az alelnöki és 1895-től 1901-ig az elnöki teendőket látta el.

Bővebben: w:Böckh János (geológus)