Irányítószám/Pécs/Névadói/Dózsa György

Dózsa György

Makfalvi Dózsa György (Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) régi székely nemes család, a háromszéki dálnoki lófő-család sarja, végvári vitéz, az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője.

Bakócz 1514. április 24-én Dózsát nevezte ki a keresztes had élére. Április 30-án a bíboros ünnepélyes istentisztelet után átadta Dózsának a pápa által megáldott, vörös kereszttel ékesített fehér zászlót. Nem volt a Magyar Királyságnak olyan része, ahonnan ne indultak volna el a keresztes zászlók alá.

A jobbágy származású és gazdagságáért irigyelt Bakóczot a főurak azzal vádolták a törökellenes keresztes hadjárat meghirdetésével, hogy ő tudva-akarva okozta a felkelés kirobbantását. Az érsek ezért május 24-én rendeletet adott ki a sereg feloszlatásáról, de már késő volt.

A toborzás betiltásának híre teljesen felingerelte a még otthon maradt, de a bűnbocsánatért a kereszteshadhoz csatlakozni kívánó parasztokat is.

A felkelés akkor vált parasztháborúvá, amikor május 23-án Apátfalva mellett megtörtént az első komoly összecsapás Dózsa hadai és az úri sereg között. Báthori István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök katonái szétverték a parasztsereg előhadát. Mialatt a győztesek ünnepelték győzelmüket, Dózsa elfogatta a csanádi püspököt és számos úri fogollyal együtt karóba húzatott.

A kegyetlenkedő kivégzés egyes elemei csak utólag keletkezett legendák, amelyek megtörténtét az elemek bizonyos variálódása is kétségessé teszi. Az például egészen nyugodtan, a történettudomány konszenzusa birtokában kijelenthető, hogy tüzes trónról szó sem volt (fa „trónra” ültették), ehelyett inkább egy tüzes koronát raktak a fejére. Ez a legenda csupán Petőfi Sándor: A nép nevében című költeménye után terjedt el széles körben.

Bővebben: w:Dózsa György