Irányítószám/Pécs/Névadói/Feitig Imre


Feitig Imre

Az 1929-ben kitört világgazdasági válság a magyar iparvállalatok számára jelentős visszaesést okozott. Az ipar visszaesése csökkentette korszak legfontosabb energiahordozója, a kőszén iránti keresletet.
Pécsen a bányászok élethelyzetét nehezítette, hogy az őket foglalkoztató vasasi és mecsekszabolcsi bányaüzemek osztrák tulajdonban voltak, az üzem vezetése az osztrák tulajdonos hozzájárulása nélkül nem egyezkedhetett a munkásokkal, ellenben köteles volt a távoli tulajdonos kizárólag pénzügyi szempontú döntéseit végrehajtani.
Az osztrák Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) az elbocsátások mellett munkaidő-csökkentéssel, órabér-csökkentéssel és az egyéb juttatások megszüntetésével reagált. A DGT fizikai munkásait az addig sem magas fizetés csökkentése a teljes egzisztenciális ellehetetlenülés állapotába sodorta.
1937. február 23-án délután 2-kor a bércsökkentés visszavonását célzó tárgyalások eredménytelensége miatt a mecsekszabolcsi bányaüzemben sztrájk tört ki. A csendőrparancsnok megállásra szólította fel a demonstrálókat. A tüntetők beszámolói szerint a tömeg a megszokott munkásjelszavakat kiabálva, de fenyegetés és erőszak nélkül megközelítette a négy fős csendőrsorfalat, néhányan pedig át is mentek a csendőrök között.
Az osztag parancsnoka ekkor annak ellenére lövetett a csendőrök között elvonuló tüntetők közé, hogy csendőreit addig semmiféle inzultus nem érte. A helyszínen meghalt Keller János hosszúhetényi bányász, kórházba szállítását követően pedig a vasasi Hegedűs Mihály. Sebesüléseibe a következő napon halt bele Faitig Imre somogyi bányász.
Feitig Imre halálának elsődleges okaként a halotti anyakönyvi kivonatban például szívelégtelenséget állapítottak meg, lőtt sebeit csak mellékesen említették. A sortűz áldozatait február 26-án délután nagy részvét mellett temették el lakóhelyük temetőiben.