Irányítószám/Pécs/Névadói/Hajnóczy Gyula

Hajnóczy Gyula

Hajnóczi Gyula (ifjabb Ritter Gyula, Hajnóczi J. Gyula, Julius Gy. Hajnóczy) (Baja, 1920. április 5. – Budapest, 1996. augusztus 10.) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, építészettörténész, régész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1951-től 39 éven át tanított. 1955-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt, 1967-1978-ban docense. 1978-tól 1990-ig egyetemi tanárként dolgozott. 1978-1981 között oktatási dékánhelyettes, 1973-1986 között az építészettörténeti osztály vezetője, majd 1975-1986 között intézeti igazgatóhelyettes. 1986-1990-ben beosztott egyetemi tanár. Számos szakkönyv alkotója.
Tanszékének ókori részlege végezte Aquincum, a balácapusztai (ma Nemesvámos) római villa, a kővágószőlősi mauzóleum, Gorsium (Tác) római romterülete, Valcum (Keszthely-Fenékpuszta) városfala és városkapuja és Balatonfűzfő római romjai feltárását és helyreállítását. Több esetben, például Balácapusztán, Szombathelyen vagy Kővágószőlősön, modern kiegészítéseket tervezett az ókori romok mellé. 1968-ban „az Építészet Története. Ókor című könyvéért, valamint műemlék-helyreállítási tevékenységéért” Ybl Miklós-díjat kapott
Hazai tevékenysége mellett nemzetközi vállalkozásokban is szerepet vállalt. 1964-ben az UNESCO szervezésében a VII. században épült kopt város, Abdalláh Nirki feltárásait vezette Núbiában. 1987-88-ban az ókori emlékekkel kapcsolatos tevékenységének mintegy elismeréseként ő vezette Ausztriában Felső-Pannónia egykori székhelye, Carnuntum romjainak felmérését.
Jelentős elméleti munkássága is, az építészeti térelméletnek Szentkirályi Zoltán mellett a legjelentősebb magyar teoretikusa. Kandidátusi értekezése Térszemlélet és világnézet az ókor építészetében (angolul Space and Ideas) címmel jelent meg.


Searchtool right.svg Bővebben: w:Hajnóczi Gyula