Irányítószám/Pécs/Névadói/Szántó Tibor

Szántó Tibor

Szántó Tibor (született Czien) (Kispest, 1912. április 6.[2] – Budapest, 2001. május 5.)[3] Kossuth-díjas magyar könyvművész, grafikus.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet-muzeológia szakán végzett. Kezdetben napilapoknál dolgozott, de már az 1930-as évektől publikált is a Magyar Grafikában. Végzett nyomdászként először évekig a Globus Nyomdában dolgozott, ott már néhány könyvet is tervezett. Közel állt hozzá, hogy kinevezzék műszaki vezetőnek, de ezt meghiúsította az ún. első, majd a második zsidótörvény.

A második világháború után a Népszavánál dolgozott, majd a tankönyvkiadásért felelt. A Móra Ferenc Könyvkiadó, a Révai nyomda, később a Magyar Helikon Könyvkiadó művészeti vezetője volt. Tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és az Iparművészeti Főiskolán. Az újjáéledt Magyar Bibliophil Társaság főtitkárának választották. Nevéhez fűződik számos kötet a Magyar Helikon Könyvkiadó bibliofíl kiadványaiból, kódexek és a Károlyi-biblia facsimile kiadásai, és több valódi, kis példányszámú bibliofil kiadvány.

A 20. század második felének egyik legnagyobb magyarországi könyvművésze, számos általa tervezett és illusztrált kötet méltán tűnt ki az 1955-től minden évben megtartott Szép Magyar Könyv versenyén, (Képes krónika, A magyar irodalom képeskönyve, a Vizsolyi biblia és még lehetne sorolni.) A Magyar Anjou-legendárium nemcsak itthon, a szép könyvek versenyén tűnt fel 1973-ban, a lipcsei könyvversenyen ezüstérmet nyert 1974-ben.

2001. május 5-én Budapesten hunyt el.

Bővebben: w:Szántó Tibor (tipográfus)