Irányítószám/Pécs/Névadói/Zipernowsky Károly

Zipernowsky Károly
Zipernovszky Károly hamvai a budapesti Farkasréti temetőben
Károly Zipernowsky plaque Budapest03.jpg

Zipernowsky Károly

Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. - Bp., 1942. november 29.) gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója.
Iskolai tanulmányait Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében. Még ugyanebben az évben felfigyelt rá Mechwart András, aki felismerte a villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, és meghívta a Ganz és Társa gyár elektromos osztályának megszervezésére. Zipernowsky tevékenységének eredményeként fejlődött ki a nagy hírű gyár, a Ganz Villamossági Művek.
Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be.
1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása, az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház, s itt már váltóáramot használt, bár ekkor még az egyenáram hívei voltak többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is.
Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási gőzvilágítógép" is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását. Zipermowsky érdeklődése - híres korabeli szakembereket megelőzve - a váltakozó áram előállítására és felhasználására terelődött.
1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét. Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal volt.
Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt, aki a Zipernowsky által vezetett elektromos osztályon kezdte meg hazai pályafutását. Több tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a "Nagysebességű elektromos vasutak" című (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891), amelyben a Bécs-Budapest vonalra 200-250 km/h sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt 10 ezer voltos távvezetékkel.
Zipernowsky 1895-ban megvált a Ganz-gyártól, és a Műegyetem újonnan alapított Erősáramú Elektrotechnikai Tanszékének tanára lett. Bár ebben az időben az egyetemek professzorai idegenkedtek az iparból jött mérnököktől, Zipernowskyt mégis egyhangú döntéssel bízták meg az új tanszék vezetésével.
1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen megalkotott találmányának leírását közölte, többek között az egyforgórészes áramátalakítót, és az egyvágányú villamosvasutat is ismertette.
Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne.
1924-ig állt az erősáramú tanszék élén, három évtizedes oktatói pályáján mérnökgenerációkat nevelt a gép- és az elektromos ipar számára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.
1942. november 29-én hunyt el Budapesten. Tiszteletére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.

Forrás: ZIPERNOWSKY KÁROLY

A Wikimédia Commons tartalmaz Zipernowsky Károly témájú médiaállományokat.