Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- enteralis pálcák/Yersinia genus


A Yersiniák általában

szerkesztés

Rendszertan és fajok

szerkesztés
  • korábban a Pasteurella genusba tartoztak
  • ide tartozik a pestis kórokozója, a Y. pestis
  • a másik két humán patogén faj a Y. enterocolitica és a Y. pseudotuberculosis
    • ezek enterocolitist okoznak
  • közös jellemzőjük, hogy primeren zoonózisok
    • a Y. enterocolitica esetében emberre adaptálódott szerotípus is létezik

Morfológia és biokémia

szerkesztés
  • a többi bélbaktériumnál rövidebb, enyhén ovális baktériumok
    • a Y. pestis csilló nélküli, a másik kettő csillós
    • a csillósok szobahőmérsékleten mozognak, a melegvérűek testhőmérsékletén nem
  • mindhárom faj termeli a béta-galaktozidázt

Yersinia pestis

szerkesztés

Morfológia és tenyésztés

szerkesztés
  • bipolárisan festődő G- coccobacillus alak
    • az alak biztosítótűhöz hasonlít
  • egyszerű táptalajokon is növekszik
  • véres agaron a hemint felveszi
    • emiatt a telepek barnák
  • hőmérsékletoptimuma 28-30 °C

Biokémiai jellemzők és plazmidok

szerkesztés
  • legjelentősebb a szomatikus antigén vagy Frakció 1
    • ez egy hőlabilis tokantigén
    • egy 100 kb méretű virulenciaplazmid kódolja
  • jelentősek a külső membránfehérjék
    • ezeket egy 70 kb méretű virulenciaplazmid kódolja
    • ezek az antiphagocytaer hatásért felelősek
  • az invazivitásban döntő szerepe van egy plazminogén-aktivátornak
    • ezt egy kis, 9,5 kb méretű plazmid hordozza
    • ez a molekula segíti az adhéziót a mátrixhoz és a gazdasejthez, illetve a mátrixhoz való kötődést

Patogenezis

szerkesztés

Bubopestis

szerkesztés
  • a kórokozó rezervoárja a rágcsálók
    • legjellemzőbb a vándorpatkány
  • a patkányról a patkánybolha viszi át a fertőzést az emberre
    • a csípés helye típusosan a lábszár
  • innen a baktérium a nyirokkeringés útján a környéki nyirokcsomókba ascendál
    • itt 2-7 napos inkubáció után gennyes beolvadást okoz
    • ez a bubo, amiről a betegség a nevét kapta
  • további terjedés következményei:
    • további nyirokcsomók beolvadása
    • generalizált, septicaemiás fertőzés
    • ennek következménye a gennyes tüdőgyulladás
  • kezeletlen halálozása 50% körüli

Tüdőpestis

szerkesztés
  • ha a bubopestis szövődményeképpen kialakult a gennyes tüdőgyulladás, a köpettel nagy mennyiségű baktérium ürül
    • ez cseppfertőzéssel 2-3 napos lappangás után kialakuló primer tüdőpestist képes okozni
  • kezeletlenül csaknem minden eset halálos

Diagnosztika

szerkesztés
  • közvetlen kimutatás lehetségeses:
    • bubováladékból
    • köpetből
    • vérből
    • biztosítótű-szerű, G- coccobacillusokat kell keresni a vizsgálati anyagban
  • immunológiai kimutatás
    • fajlagos immunsavóval a vizsgálati anyagból végezhető
  • visszamenőleges kimutatásra alkalmas:
    • Frakció 1 kimutatása hemagglutinációval
    • komplementkötési teszt
  • tenyésztés
  • a betegség gyanúja esetén el kell kezdeni a kezelést
    • nem szabad megvárni a diagnózist
  • a következő szerek alkalmazhatóak:
  • a kontakt személyek kemoprofilaxisa ajánlott

Prevenció

szerkesztés
  • az endémiás területeken ellenőrzik a rágcsálók fertőzöttségét
  • a kikötőkben hajófertőtlenítéssel, patkány- és bolhairtással védekeznek
    • ezek az intézkedések az országok közti terjedést megszűntették
  • a fokozottan veszélyeztetett embereket oltják
    • ezek az oltások néhány hónapig adnak védettséget

Epidemiológia

szerkesztés
  • be- és kijelentésre kötelezett betegség
    • értesíteni kell az Országos Epidemiológiai Központot és a WHO-t is
  • a beteget és kontaktjait el kell különíteni
  • folyamatos bakteriológiai vizsgálatok szükségesek

Endémiás területek

szerkesztés
  • Ázsiában és az USA egyes területein vannak endémiás gócok
  • a patogenezisből következően elsősorban a kikötővárosok veszélyeztetettek

Yersinia enterocolitica

szerkesztés

Morfológiai, biokémiai és tenyésztési jellemzők

szerkesztés
  • G- coccobacillus
    • peritrich csillós
    • szobahőmérsékleten mozgásképes
  • biokémiai jellemzők:
    • laktózt nem fermentál
    • bontja a szacharózt
    • az ureumot hidrolizálja
  • egyszerű táptalajon is szaporodik
    • 37 ˚C-on, szobahőmérsékleten és a hűtőszekrény hőmérsékletén is nő
  • szerológiai beosztásának alapjai az O és H antigének
    • az európai patogén törzsek az O3 és O9 csoportba tartoznak
    • az amerikaiak az O8 csoportba

Patogenitás

szerkesztés

Virulenciafaktorok

szerkesztés
  • kromoszómálisan kódolt:
    • adhéziós fehérjék (ail)
    • inváziós fehérjék (inv)
  • plazmidon kódolt:
    • külső membránfehérjék és szekretált fehérjék
    • ezek 37 ˚C-on jelennek meg, többségük csak alacsony Ca-koncentráció esetén
  • a YadA külső membránfehérje hatásai:
    • hemagglutináció
    • adhézió mátrixhoz és basalis membránhoz
    • autoaggregáció
  • ST, hőlabilis enterotoxin
    • csak szobahőmérsékleten termeli
    • patogenetikai szempontból valószínűleg nem jelentős

Patomechanizmus

szerkesztés
  • leggyakoribb megnyilvánulása az enteritis
  • a kórokozó a lamina propriában szaporodik
  • lehetséges komplikációk:
    • mesenterialis nyirokcsomók gyulladása
    • ileitis terminalis
    • appendicitist utánozhatja
  • reaktív komplikációk:
    • arthritis
    • erythema nodosum
    • spondylosis ankylopoetica
    • ezek fokozottak a HLA-B27 egyénekben
      • ez az antigén hasonló a baktériuméhoz
  • vastárolási betegség miatt desferroxiamint kapó betegekben agresszívabb a fertőzés

Diagnosztika

szerkesztés
  • a tenyésztés székletből történik
    • szelektív és dúsító táptalajokat használnak
    • egyidejűleg végeznek termosztátban és szobahőmérsékleten tenyésztést
  • az antitest-titer nehezen értékelhető a kiterjedt antigénrokonság miatt

Prevenció és epidemiológia

szerkesztés
  • a fecalis-oralis terjedés megelőzésében az általános higiéniai rendszabályok segítenek
    • különösen jelentős az, hogy a Y. enterocolitica a hűtőszekrényben tartott élelmiszerben is elszaporodhat
  • a legtöbb enteralis fertőzéssel szemben a betegség ősszel és télen a leggyakoribb
  • vadon élő állatok és rágcsálók hordozzák
    • mégis leggyakoribb az emberről és a kontaminált élelmiszerrel való fertőződés

Yersinia pseudotuberculosis

szerkesztés

Morfológia és biokémiai jellemzők

szerkesztés
  • fenotípusosan nagyon hasonló a Y. enterocoliticához
    • a genomja ezzel szemben sokkal jobban hasonlít a Y. pestishez
  • a szacharózt nem fermentálja
  • hat szerocsoportra oszthatók
    • vannak a Salmonella genussal is rokon antigénjei

Patogenezis

szerkesztés

Virulenciafaktor

szerkesztés
  • hasonlóak az Y. enterocoliticához
  • vannak további, kromoszómális génjei, melyek a virulenciáért felelősek
    • a szérumrezisztencia és a kollagén IV-kötő képesség megmarad a virulenciaplazmid elvesztése után is

Különbségek a Y. enterocoliticához képest

szerkesztés
  • a mesenterialis nyirokcsomókban a tuberculosishoz hasonló szövettani képet okoz
  • a tünetek általában súlyosabbak és elhúzódóbbak, mint a Y. enterocolitica fertőzésekben
  • gyakoribb a septicaemiás forma

Diagnosztika

szerkesztés
  • nincs rá szelektív táptalaj
    • emiatt a széklet tenyésztése gyakran eredménytelen
  • nyirokcsomó-biopsziából nagyobb a kimutatás esélye
  • csőagglutinációs teszt is használható

Epidemiológia

szerkesztés
  • zoonózis
    • emlősök, rágcsálók hordozzák
  • a fertőzés forrása elsősorban az állati széklettel fertőzött víz és táplálék
    • háziállatként tartott hörcsög is jellemző forrás
    • a közvetlen kontaktussal való átvitel kevéssé bizonyított